„Vissza kéne szerezni azokat a szavakat, történeteket, azokat az íróinkat, akiket elvesztettünk” Bege Magdolna magdi 2026. 11. 03., k – 09:03 Arad Kultúra „Nem ismertem Tormay Cécile írásait húsz évvel ezelőtt, illetve valamit olvastam fiatalkoromban, nem túlzottan odafigyelve rá. Amikor a Bujdosó könyv a kezembe került, akkor én még ilyent nem tapasztaltam. Ez a könyv egyszerűen beszippantott, ahogyan mondani szokták." „Nem ismertem Tormay Cécile írásait húsz évvel ezelőtt, illetve valamit olvastam fiatalkoromban, nem túlzottan odafigyelve rá. Amikor a Bujdosó könyv a kezembe került, akkor én még ilyent nem tapasztaltam. Ez a könyv egyszerűen beszippantott, ahogyan mondani szokták. Olyan mértékig a hatása alá kerültem, hogy úgy éreztem, megfordul minden az életemben. Azt éreztem, végre tudom már, hogy mit akarok csinálni. Éjszakákon keresztül csak ezt olvastam, nem tudtam letenni, bőgtem. Az döbbentett meg, hogy én soha nem hallottam erről, ezekről a dolgokról, amiről itt szó van, és akkor, elkezdtem nyomozni” – mondta el Jobbágy Éva múlt szerdán Tormay Cécile-ről szóló, Adjátok vissza a szavainkat! című kötetének az aradi bemutatóján. Az est szervezőjeként a Kölcsey Egyesület részéről Berecz Gábor elnök mutatta be a meghívott előadókat, Jobbágy Éva szerzőt és Földesdy Gabriella színháztörténészt, illetve röviden szólt a 151 évvel ezelőtt született Tormay Cécile írónőről, aki az est apropóját adta.A délután vetítéssel kezdődött, melyből a jelenlévők megismerhették Tormay Cécile szövevényes életútját, majd Földesdy Gabriella és Jobbágy Éva – aki maga is többkötetes szerző, többek között Csiky Gergely életművéről is megjelentett egy kismonográfiát – beszélgetéséből nyerhettünk bepillantást a kötet születésének előzményeibe, a szerző motivációira, miközben továbbra is Tormay Cécile maradt a központi téma. A miértek a kötet címétől indultak. „Egyre inkább elkopnak a szavak, már semmi nem azt jelenti, amit jelentett, szándékosan vagy butaságból, elkoptatják, megmásítják. Arra gondoltam, hogy vissza kéne szerezni azokat a szavakat, történeteket, azokat az íróinkat, akiket elvesztettünk, mindazt, amit elvettek, kiradíroztak a fejünkből. Ehhez nem kell pénz, semmi sem, csak az kell, hogy olvassunk. Halljuk meg, őrizzük meg, védjük meg a szavainkat. Már gróf Klebelsberg Kunó is azért támogatta a Napkelet című irodalmi folyóirat megalapítását, hogy azokat az eszményeket, azokat az értékeinket próbáljuk meg megtartani és visszaszerezni, amelyeket szándékosan is megpróbálnak tőlünk elvenni. Az alcímben szereplő ’T’ (Tormay Cécile, a negyedik T – szerk. megj.) – a három T (támogatott, tűrt és tiltott) korszakára utal, amit Aczél György nevéhez szoktak kötni, bár állítólag nem ő találta ki. Tormay Cecile ezek fölött van, mert a tiltottnál is tiltottabb” – magyarázta Jobbágy Éva kötete címválasztását.A Bujdosó könyv elolvasása után, a szerző elkezdett foglalkozni Tormay Cécile-lel, s amikor már elég sok írását megismerte, megkereste azokat is, akik írtak róla. Mindennek utána akart nézni, úgy érezve, meg kell tudnia, hogy mi is az igazság, és olyan dolgokba botlott, amelyek kezdtek összeállni egy képpé, „amit úgy gondoltam, meg kell mutatni másoknak is”. Rá kellett jönnie, hogy Tormay írásait, regényeit manapság alig olvassák, az írónőről szinte semmit nem tudnak. „Tormay Cécile életútja, az a sok aljasság, amit vele szemben elkövettek, ahogyan kiiktatták az irodalomból, pusztán politikai okokból, ez az, amit meg kell változtatnunk. Újra megpróbáljuk rehabilitálni, amennyire lehet, és a kiadók érdeme, hogy merészkedtek őt kiadni.” Tormay Cécile kiváló novellista volt, és a rendszerváltás után meg is jelentek a legjelentősebb novellái, ezek zömükben mitológiai témájúak, de vannak magyar történelmi novellái is, és vannak modernkori, az életkorral kapcsolatos problémákat feldolgozó novellái. A regények közül az Emberek a kövek közt egy horvát pásztorlány és egy magyar vasutas fiú tragikus szerelmét beszéli el. Földesdy Gabriella számára a legkedvesebb a Régi ház, amely egyrészt az írónő családjának a története, másrészt kapcsolódik Budapest 19. századi történetéhez. Ezzel a regényével Tormay Cécile elnyerte a Magyar Tudományos Akadémia Péczely-díját, amellyel a legjobb történelmi regényeket díjazták. A Bújdosó könyv, amelyet vannak, akik első helyre tesznek, nem kifejezetten szépirodalom, inkább keverék műfaj: életrajz, dokumentum, napló. Ebből nagyon sok mindent megtudhatunk a 1918–19-es politikai eseményekről. Köteteit több nyelvre lefordították – német, svéd, dán, angol, finn, holland, olasz, észt, francia. Külföldön elismert íróként ünnepelték, ennek is köszönhető, hogy kétszer is Nobel-díjra jelölték, 1936-ban és 1937-ben, amikor megosztva meg is kapta volna azt, de 1937 áprilisában bekövetkezett halála miatt ez már nem történt meg. A kötet, amelyért Nobel-díjra jelölték, Az ősi küldött című, tulajdonképpen trilógia. A csallóközi hattyú, A túlsó parton és A fehér barát a tatárjárás idején játszódnak, fiktív szereplőkkel, akik kiválóan közvetítik mindazt, ami a tatárjáráskor történt Magyarországon, de utalnak a jelenkorra is. „Ezen keresztül próbált üzenni, hogy mi a feladata az 1920-as években a magyar értelmiségnek.” (J. É.) Tormay Cécile azonban nem csupán elismert író és műfordító, a Napkelet szerkesztője volt, de közéleti szereplő is, a Magyar Asszonyok Nemzeti Szövetségének megalapítója és örökös országos elnöke, rendkívül aktív alapítványi hölgy. Ez irányú tevékenységei is elismerésnek örvendtek külföldön, ennek tudható be, hogy 1935-ben megörökli az elhunyt Marie Curie helyét a Népszövetség Szellemi Együttműködés Nemzetközi Bizottságában.Nem volt egy könnyű élete, annak ellenére „hogy ennyire tehetséges, ennyire őszinte, ennyire bátor” volt. „Nemcsak hatalmas művész volt, hanem amikor azt félre kellett tenni, mert a történelem úgy kívánta, feláldozta a művészetét, és az asszonyok élére áll. Amikor a haza veszélyben volt, ő úgy gondolta, hogy a hazáját kell megmenteni, és ő is ezt választotta. Mindent föláldozott azért, hogy művész legyen, nem ment férjhez, nem vállalt gyermeket, mert érezte, hogy amit ő le akar tenni az asztalra, azt anyaként nem tudja megcsinálni. Egy anyának ott kell lennie a gyerekei mellett, a férje mellett. Ő eleve tudta, hogy ez számára lehetetlenség. De végül a művészi pályáját is felülírta a hazafiság” – mondta Jobbágy Éva, Széchenyi Istvánhoz hasonlítva Tormay Cécile nagyságát. „Ma ezt hitetlenkedve, túlzásként fogadják. De ne a mai fejünkkel próbáljuk megérteni, ami akkor volt, hanem helyezkedjünk vissza abba a korba” – zárta az estet a szerző, aki könyvével közelebb próbálja hozni a maiakhoz az elhallgatott, elfeledett Tormay Cécile-t. Fotó: Kurunczi Ferenc Hozzászólások Sliderban megjelenés: Be Slider képe:
