Napjaink üzenete: közeledik a vég babu 2025. 09. 23., k – 16:28 Arad Hitélet Tudós csoportot kértek fel, határozzák meg az utóbbi ezer év legfontosabb eseményeit, amelyek a legnagyobb hatást gyakorolták az emberi világra. Az első helyre a Bibilának nyomtatásban történő megjelenése került, ezt követte a második helyen a reformáció nagyhatású eseményének kibontakozása, majd a harmadik helyre tették a technikai fejlődés szempontjából nagyjelentőségű gőzgép feltalálását, megalkotását. „Akié a Fiú, azé az élet; akiben nincs meg az Isten Fia, az élet sincs meg abban.” (1 János 5, 12.) Tudós csoportot kértek fel, határozzák meg az utóbbi ezer év legfontosabb eseményeit, amelyek a legnagyobb hatást gyakorolták az emberi világra. Az első helyre a Bibilának nyomtatásban történő megjelenése került, ezt követte a második helyen a reformáció nagyhatású eseményének kibontakozása, majd a harmadik helyre tették a technikai fejlődés szempontjából nagyjelentőségű gőzgép feltalálását, megalkotását. Ha a világtörténelem legnagyobb, legértékesebb eseményére gondolunk, vitathatatlanul toronymagasan kiemelkedik a megváltás, amelynek 2000. évfordulója felé közeledünk. A tökéletesen boldog édeni állapotot a Teremtő ellen lázadó Sátán rontotta meg, amikor kígyó formájában megjelenve, bűnre csábította az embert. A bűnre kimondott ítélet viszont egyértelműen a halál. Az Örökkévalót az ember iránt érzett mély szeretete arra késztette, hogy Fiában maga vállalja fel a halálos ítélet elszenvedését. Ezzel örök életet biztosítson mindazoknak, akik elkérik a kegyelmet. Ugyanakkor Isten kimondta a Sátánra vonatkozó ítéletét is: „...az asszony utódja a fejedet tapossa, te meg a sarkát mardosod.” (1 Móz. 3, 15.) Itt hangzott el a Megváltó eljövetelének első ígérete. Ezt követően az Örökkévaló, még számos prófétai üzenetben tartotta életben a Messiás eljövetelének reménysugarát. Kiemelkedő szépségű Ézsaiás próféta megfogalmazása: „Mert egy gyermek születik nékünk, fiú adatik nékünk. És az uralom az Ő vállán lesz, és hívják nevét: Csodálatosnak, Tanácsosnak, Erős Istennek, Örökkévalóság Atyjának, Békesség Fejedelmének.” Az utolsó konkrét üzenetet Isten angyala, Gábriel mondta el egy fiatal szűznek, Máriának, aki rendkívüli, megtisztelő feladatot kapott Istentől. Az angyal váratlan megjelenése és köszöntése: „Üdvözlégy, kegyelembe fogadott, az Úr veled van” nagy csodálkozást váltott ki Máriából. Gábriel folytatja az üzenet átadását, és fontosnak találta, hogy a kegyelem szót újra megismételje: „Ne félj Mária, mert kegyelmet találtál az Istennél! Íme fogansz méhedben, és fiút szülsz, akit nevezz Jézusnak.” (Lukács ev. 1, 28–30.) Mária, miután alaposan megdöbbent, felocsúdva megkérdezi az angyaltól: „Hogyan lehetséges ez, mikor én férfit nem ismerek?” Hogy történhet ez? Az angyal világossá teszi a csodát: „A Szentlélek száll reád és a Magasságos ereje árnyékoz be téged, ezért a születendőt is Szentnek nevezik majd, Isten Fiának.” Nos, ebben rejlik az isteni csoda, hiszen mindenki, aki férfi akaratából születik e földre hozza magával az Ádámtól örökölt eredendő bűnt. Jézus Krisztus viszont a Teremtő Isten akaratából, a Szentlélek közreműködésével fogant meg, és született e földre, ezért mondta az angyal: „Szentnek nevezik majd”. Ahhoz, hogy Jézus tiszta, szentként jöjjön a földre, Isten a keretet – konkrétan Máriát – is megtisztította, ezért hangsúlyozta az angyal kétszer is „kegyelembe fogadott lettél”. Kegyelmet csak az kell kapjon, akinek vannak bűnei, de aki kegyelmet kapott Istentől eltöröltettek bűnei. Így tisztán, szentként jöhetett a földre Jézus, és lehetett szeplőtelen, tiszta áldozati bárány, a mi bűninkért. Polgári időszámitásunk ehhez a világtörténelmi jelentőségű mozzanathoz igazodik. Jézus Krisztus földi megváltói munkája harminchárom és fél év után a golgotai kereszten fejeződött be, majd visszatért a mennyei dicsőségbe. Nos, ha volt a történelemben emlékezetes, nagyhatású ünnepség, a közel 8-9 év múlva sorra kerülő emlékünnepély minden eddigit meghalad, hiszen a csodálatos eseményre emlékezik majd a keresztény világ, amely 2000 évvel ezelőtt történt értünk a golgotai kereszten. József és Mária, Jézussal együtt Heródes halála után visszatért Názáretbe, ahol Jézus 30 évig rangrejtve élt családja és kortársai között. Ezt követően elkezdte tanítói munkáját, és ettől kezdve már nem a próféták, hanem Jézus saját szavaival mondja el jövetelének célját, az örömüzenetet. Isten minden emberi elmét meghaladó szeretetéről: „Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” (János 3,16.) Nem a katolikusokat, nem a reformátusokat, nem a baptistákat; a világot, tehát mindenkit, aki elfogadja magára nézve az Ő helyettesítő áldozatát. Ahogy közeledett Jézus megváltói munkájának a befejezéséhez, egy rendkívül fontos dolgot közölt tanítványaival: lesz még egy végzetes és hatalmas találkozás. Előtte viszont megígérte: „Elmegyek helyet készíteni számotokra, és ha majd elmentem, és helyet készítettem nektek, ismét eljövök, és magam mellé veszlek, hogy ahol és vagyok ott legyetek ti is.” (János ev. 14, 1–3.) Kedves nemzettársaim! Jézus Kriszus főpapi imájában úgy fohászkodott az Atyához: „Nem azt kérem, vedd ki őket a világból, hanem őrizd meg őket a gonosztól!” Mert Jézus tudta, hogy a végidőkben egy nagyon gonosz világ köszönt ránk. Jézus viszont imájában az Atyától kért védelmet azok számára, akik Őt a szívükbe fogadták: „Őrizd meg őket a gonosztól, mert lesz egy sordöntő éjszaka, amikor elhangzik a kiáltás: íme jön a Vőlegény, jöjjetek a fogadására!” Jézus mentő szándékkal mondta el a tíz szűzről szóló példázatát, amelynek zárásaként ez áll: „és akik készen voltak, bementek vele a mennyegzőre, azután bezárták az ajtót.” Drága magyar testvéreim! A hívő embernek e földi lét, az örökkévalóság váróterme. Visszavárjuk Őt, amint megígérte. A közömbös hívőnek „nappali”, ahol nyugodtan lehet pihenni egy fotelben, sőt olykor egy okostelefonnal játszadozni, a világ dolgaival foglalkozni. Most még a kegyelem ideje tart. Segítsen Isten bennünket, hogy idejében elfogadjuk az Ige „ébresztő üzenetét,” hogy amikor jön a nagy végelszámolás, ne álljunk a bezárt ajtón kívül keserű szomorúsággal, kárvallottan. Lehetünk mi is azok sorában, akik a nagy névsorolvasáskor boldogan hallják, az életét értünk áldozó Jézus Krisztus ajkáról: „jöjjetek Atyámnak áldottai, örököljétek az országot, amely nektek készíttetett!” Erre buzdítson a kedves énekünk: „Siessetek, hamar lejár. Kegyelme már régóta vár. Ma még lehet, ma még szabad, borulj le a kereszt alatt!”Bátkai Sándor Hozzászólások Sliderban megjelenés: Ki
