Kötelékeink, együttlétünk tesz minket erőssé Bognár Tünde babu 2025. 09. 23., k – 15:09 Arad Jelenidő A lelkes szentleányfalvi magyar közösség apraja–nagyja idén is a helyi református egyházközségben ünnepelte magyarságát, hálát adva az Arad városától alig néhány kilométerre lévő falu alapítóiért és a református templomot építő lelkipásztor, Szondy Géza és gyülekezetének munkájáért. A lelkes szentleányfalvi magyar közösség apraja–nagyja idén is a helyi református egyházközségben ünnepelte magyarságát, hálát adva az Arad városától alig néhány kilométerre lévő falu alapítóiért és a református templomot építő lelkipásztor, Szondy Géza és gyülekezetének munkájáért. A huszonharmadik alkalommal megrendezett a szentleányfalvi magyar falunap, szombat délután egy ünnepi istentisztelettel indult, amelyen Lőrincz Lóránd Péter, a nagyzerindi református egyházközség lelkésze hirdetett igét, közös imádságra hívva a templomban összegyűlt szentleányfalvi, zerindi, aradi és más településekről érkezőket. A tiszteletes a Zsoltárok könyve 90. fejezetének első 12 versét olvasta fel, a magyar közösség megőrzéséért vívott harcra reflektálva. Az igehirdetésben a lelkész kiemelte, hogy bár az emberi lét múlandó, tetteinkkel alakíthatjuk a jövő alakulását, tehetünk azért, hogy az elkövetkezendő generációk vágyjanak egy közösség tagjaivá válni, és megmaradjon az a közösség, amelynek tagjai lehetnek. „A mai igénk egy tanítás, s így is hangzik… Mózes így imádkozik «taníts úgy számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk». Mi is ez a bölcs szív, amire vágyik Mózes, amire vágyik az imádkozó? A bölcs nem az, aki mindent tud. Nincs olyan ember, aki mindent tud. Egyedül Isten mindentudó. Vannak olyan emberek, akik azt hiszik mindentudók és mindenhatók, s még ünnepeltetik is magukat. Egy dolog jut eszembe, mikor a teológiai vizsgámra készültem, minél többet tanultam, minél több ismeretet sajátítottam el, annál inkább azt éreztem, hogy egyre kevesebbet tudok. Igazán bölcs ember az, aki ismeri a maga határait. Aki tudja, mire képes. Pál apostol azt mondja: mindenre van erőd Krisztusban… Nem tudom hányszor gondolták azt a gyülekezet tagjai, hogy ennél többet már nem tesznek, hogy nem hallgatják Isten igéjét, s az úristen mindig megmutatta, de lehet. Örvendünk annak, hogy a falunapok alkalmával istentiszteletre összegyűlnek nem csak az itteni gyülekezet tagjai, hanem azok is, akik innen elszármaztak, de szívük visszahúzza őket ide” – mondta a lelkész, hálát adva az templomépítő gyülekezetért, a meglévő gyülekezetért, a jelenlévők családjáért és a jövőért. Az igehirdetést követően a szentleányfalvi gyülekezet lelkipásztora, Vékony Zsolt adott hálát a jelenlévőkért, akiket valami még a távolból is összeköti Szentleányfalvával, s a gyülekezettel. A lelkipásztor köszöntötte a templom soraiban helyet foglaló Tóbiás Tibor György esperest, aki Kovács Sándor kisperegi presbiterrel vett részt az ünnepen, hogy megkoszorúzzák a két gyülekezetet összekötő lelkész, Szondy Géza emléktábláját. Faragó Pétert, az RMDSZ Arad megyei szervezetének elnökét szintén köszöntötte, külön megköszönve, hogy minden évben részt vesz a szentleányfalvi falunapon. Tóbiás Tibor György esperes így köszöntötte az egybegyűlteket: „Mindig öröm látni azt, hogy több helyről többen összegyűlünk, tudva azt, hogy milyen szépek az előkészületek, és milyen lelkesek minden alkalommal, mert ez az esemény az önöké. A Jóisten áldja meg önöket, hogy tudják ezt folytatni. Az Isten áldja meg önöket azért, mert vállalják ezt az áldozatot, ezeket a napokat ide áldozzák, és mindig készülnek” – adott hálát az esperes, majd Faragó Péter szólt az egybegyűltekhez. „Hivatásomból kifolyólag szinte minden hétvégén én egy ünnepen, egy rendezvényen vagyok. Mindegyik öröm és megtiszteltetés számomra, hisz egy helyi közösség ünnepe, együttléte nagyon fontos mindenhol magyar közösségünknek. Vannak nagyon nagy, több napig tartó rendezvények, falunapok és vannak olyanok is, amelyek talán egy délutánba is beleférnek, de mindegyik arról szól, hogy a mi kis közösségünk együtt legyen, együtt ünnepeljen, nosztalgiázzon, tervezzen, építkezzen, s ezért egy különleges alkalom a mai. Számomra azért fontos ez a szentleányfalvi közösség, mert megmutatja, hogy nem kell feltétlenül sokan lennünk, ahhoz, hogy erősek legyünk, mert maga az együttlét erősít meg minket” – mondta Faragó Péter. A köszöntéseket a gyülekezethez tartozó gyermekek és a más településekről érkező, de egy dal erejéig a gyermekkórushoz csatlakozó fiatalokkal kiegészült „együttes” dala követte Vékony Zsolt vezetésével, majd a falunapnak már kötelező részévé vált zerindi fúvós zenekar előadását hallgatta meg a gyülekezet. A közösségért fáradozókat is elismertékAz istentisztelet utolsó mozzanata az egyházközösségért sokat és hathatósan munkálkodó gyülekezeti tagok elismerése volt. Az első elismert személy Márton Zoltán presbiter volt, akinek laudációját Nagy Gizella nyugalmazott magyartanár olvasta fel, személyes emlékeit is megosztva a jelenlévőkkel. Márton Zoltán 1955-ben látta meg a napvilágot a Temes megyei Szapáryfalván. Második osztályos volt, amikor családjával Szentleányra költözött. Hamar beilleszkedett a faluközösségbe, majd felnőve rájött, hogy céltalan életmódja nem teszi boldoggá, s elkezdett templomba járni. Szabadidejében a bibliát olvasta, hite megerősödött, s hamarosan presbiterré választották. Bár a kezdeményezőkészség nem jellemző rá, mások építő jellegű ötleteit támogatja, s szavak helyett tettekkel bizonyította rátermettségét. Immár 35 éve szolgál presbiterként a gyülekezetben. „Én személy szerint azt szeretném megköszönni a gondnok úrnak, hogy megtanított értékelni a keveset. Nem tudom, hogy emlékszik-e arra az alkalomra, mikor először fordult elő a szolgálati időm alatt, hogy 17-en voltunk jelen az istentiszteleten, s addigra megszoktam ezt a 35–40-es létszámot. S nagyon ideges lettem, bementünk az irodába az istentiszteletet követően és kifakadtam, hogy mi történt, vajon én vagyok-e az oka, hogy kevesebben jöttek az istentiszteletre, s a gondnok úr csak annyit mondott, hogy maga nem ugyanúgy prédikál 17-nek, mint 100-nak? Ez a mondat, azóta is elkísér engem. Ezt szeretném megköszönni elsősorban. Köszönöm a túrákat, mert ritka az a lelkész, aki a gondnokával túrázhat” – köszönte meg Vékony Zsolt a gondnok támogatását. Kiosztották a Szondy Géza-díjat. A templomépítő lelkészről elnevezett díjat minden évben olyan embereknek adják át, akik a gyülekezet aktív és eredményes tagjai. Idén a díjat két házaspár, Tapasztó Attila és Ibolya, illetve Varga Zsolt és Kinga kapta. Az istentisztelet a himnusz eléneklésével zárult, majd a templomból kivonulva megkoszorúzták Szondy Géza emléktábláját és a templom előtt felállított, az első világháborúban elesett szentleányfalvi hősök emlékművét. Az ünneplés a nagyzerindi Ibolya néptánccsoport előadásával folytatódott. A néptánccsoport négy korcsoportban működik, de a falunapon a nagy csoportosok vettek részt, akik bodrogközi és szilágysági táncokat adtak elő. Az előadást követően, az ünneplők egy közös vacsorán vettek részt. Volt süti vásár és tombola, amelynek idén két főnyereménye is volt, egy magyar kacsa és egy szép fehér nyúl. Akiknek nem sikerült a főnyeremények egyikét elvinni, csokoládétortákat, elektromos takarót, jénai tálat, telefon töltőt, tréningeket, labdákat, plüss macikat és egyéb játékokat vihettek haza. Hozzászólások Sliderban megjelenés: Ki
