Őrizzük meg a varázst Takáts D. Ágnes babu 2024. 12. 04., sze – 17:46 Arad Jelenidő Van egy pillanat az életünkben – talán kiskamasz korunk környékén –, amikor először szembesülünk azzal, hogy a Mikulás, az Angyal, a varázslat és az ünnepi csodák nem azok, amiknek gyermekként hittük őket. Lelepleződik a titok, és a kisgyermeki hit repedésein át előbukkan a valóság: a csizmánkba rejtett ajándékot nem egy piros ruhás jótevő hozta, hanem anyánk gyengéd keze tette bele, miközben mi aludtunk. Van egy pillanat az életünkben – talán kiskamasz korunk környékén –, amikor először szembesülünk azzal, hogy a Mikulás, az Angyal, a varázslat és az ünnepi csodák nem azok, amiknek gyermekként hittük őket. Lelepleződik a titok, és a kisgyermeki hit repedésein át előbukkan a valóság: a csizmánkba rejtett ajándékot nem egy piros ruhás jótevő hozta, hanem anyánk gyengéd keze tette bele, miközben mi aludtunk. A karácsonyfát nem az Angyal díszítette fel, hanem az apánk halk mozdulatokkal, hogy még az utolsó csillagszórót is titokban elhelyezhesse.Fáj az igazság. Mintha valami megfakulna, mintha egy kapu zárulna be a gyermeki világ és a felnőttek világa között. De lehet, épp ellenkezőleg történik: valójában ilyenkor nyílik ki egy új kapu, egy olyan világ felé, amelyben a Mikulás és az Angyal már nem kívülről érkezik, hanem belülről születik meg.Mert ők mindig is valami mély dolgot testesítettek meg: a törődést, a meglepetés örömét, az apró figyelmességet, a szeretetet. A pillanatot, amikor valaki úgy gondol rád, hogy titokban boldoggá akar tenni. És ez a varázslat nem tűnik el, csak más formát ölt.Amikor már nem lessük, hogy megtelt-e a kiscsizma az ablakban, és nem várjuk a láthatatlan angyalokat, valami egészen különleges történik: mi magunk válhatunk azokká. Mikor először rejtünk egy kis ajándékot más csizmájába, mikor apró meglepetéssel csalunk mosolyt egy szerettünk arcára, valójában a Mikulás és az Angyal szerepébe lépünk. Amikor gyermekként izgatottan bontottuk ki az ajándékokat, még a recsegő csomagolópapír alatt rejlő tárgy volt a lényeg. Az a szeretet, amellyel érkezett, az idő múlásával vált fontosabbá. Amikor gyermekünk könnyes szemmel és hitében megsemmisülve áll előttünk, mondjuk el neki, hogy a Mikulás és az Angyal ott vannak minden pillanatban, amikor figyelünk egymásra. Ott vannak a mosolyban, amit a pénztárosra küldünk a zsúfolt boltban. Ott vannak a süteményben, amit valakinek elkészítünk, csak azért, hogy érezze: fontos nekünk. Ott vannak a világításban, amit felkapcsolunk egy hideg téli estén, hogy otthonossá varázsoljuk a szobát.Még nekünk, felnőtteknek is kell a megerősítés, és ha valaha is érezzük, hogy eltűnt a varázs, hogy a Mikulás már nem jár, és az Angyal szárnya már nem érinti az ünnepet, jusson eszünkbe, hogy mekkora a felelősségünk: a varázst nekünk kell életben tartani! Minden apró jó cselekedettel, minden meleg pillantással, minden ünnepi készülődéssel. És ha ez a varázslat soha nem múlik el, az ünnep mindig ott lesz bennünk, és észrevétlenül továbbadjuk.Fontos, hogy gyermekünk is tudja: amíg szeretettel fordulunk egymás felé, a varázslat sosem tűnhet el. Hozzászólások Sliderban megjelenés: Ki
