Ötven év együtt – kövek, kavicsok és homokszemek Balta János magdi 2025. 10. 16., cs – 15:18 Arad Jelenidő Október 11-én, szombaton az arad-belvárosi római katolikus templomban 10 órakor kezdődött a Matekovits Mihály és felesége, Mária 50. házassági évfordulója tiszteletére celebrált ünnepélyes szentmise. Az ünnepeltek unokáikkal, Mária Ákossal és Barnabással, Mihály Viktóriával vonult be, majd helyet foglaltak az oltár előtt elhelyezett két széken, az unokák az első padsor előtti székekre ültek. Október 11-én, szombaton az arad-belvárosi római katolikus templomban 10 órakor kezdődött a Matekovits Mihály és felesége, Mária 50. házassági évfordulója tiszteletére celebrált ünnepélyes szentmise. Az ünnepeltek unokáikkal, Mária Ákossal és Barnabással, Mihály Viktóriával vonult be, majd helyet foglaltak az oltár előtt elhelyezett két széken, az unokák az első padsor előtti székekre ültek. Lélekemelő ünnepi prédikációA szentmise bevezetőjében msgr. Szilvágyi Zsolt pasztorális püspöki helynök, temesvár-józsefvárosi plébános, az ünnepeltek gyermekeinek egykori csikys iskolatársa előre bocsátotta: „Kedves hívek, hozzátartozók és barátok. Azért gyűltünk össze, hogy Istennek hálát adjunk a Matekovits család tagjaival, rokonaival és barátaival, amiért egy fél évszázadon át megtartotta őket egészségben, megértésben és boldogságban.” Maga is hálával tartozik nekik, hiszen egykori tanítványukként, Misi bácsi biztatásával a lelkészi pályát választotta, és immár több mint tíz éve egy temesvári egyházközség plébánosaként szolgálja Istent és a híveket. Nem bánta meg a pályaválasztást, ezért a fiatalokat is biztatja: válasszák Isten és a keresztény híveknek a szolgálatát! Tekintettel a sok egykori kolléga jelenlétére. Miután mondanivalóját románul is megismételte, közösen elmondták a szentgyónás szövegét, majd a könyörgést. Az olvasmányt az ünnepeltek leánya, Hajnalka olvasta fel, Tankó László kántor-karnagy a zsoltárt játszotta el énekelve, a szentleckéből az ünnepeltek fia, Alpár olvasott fel. Az újabb zsoltár elhangzása után az evangéliumot Szent Máté Könyvéből Király Árpád főesperes olvasta fel. Ünnepi prédikációjában msgr. Szilvágyi Zsolt pasztorális püspöki helynök, egykori tanítvány, szinte családtagként adott hangot a kommunizmus idején kifejtett oktató-nevelő munka kihívásainak, amelyeket a házaspárnak fiatal korukban kellett vállalniuk. Ehhez nem csak kitartásra, hanem bátorságra is szükség volt. Munkájuk során nemcsak színmagyar családoknak, hanem a vegyes házasságokból származó gyermekeknek az oktatására, nevelésére is szükség volt. A házaspár mindezt vállalta, Misi bácsi hosszú ideig megyei főtanfelügyelő-helyettesként nagyon sokat tett az aradi, valamint a vidéki magyar nyelvű oktatás megtartásáért, lehetőség szerint a bővítéséért is. Isten adjon a házaspárnak további jó egészséget, a gyermekeik és az unokáik szerezzenek nekik sok örömöt, boldogságot, együtt még sokáig örvendezzenek az életnek! A püspöki helynök által mondott áldást Matekovits Mihály ismételte meg hangosan: „Áldott vagy Istenünk, mert jóságoddal feleségül adtad Korodi Máriát”. Utána a feleségnek adta át a mikrofont, hogy elmondhassa: „Áldott vagy Istenünk, mert jóságoddal férjül adtad Matekovits Mihályt”. Ezután a házaspár együtt ismételte meg a vikárius által mondottakat: „Istenünk, áldott vagy, mert életünk folyamán jó- és balsorsban jóságosan mellettünk álltál. Istenünk, kérünk, segíts minket, hogy a kölcsönös szeretetet hűségesen megérjük, és ezáltal tanúi legyünk annak a szövetségnek, amelyet a Szentírás szerint az emberekkel kötöttél”. A püspöki helynök áldása következett: „Az Úr őrizzen meg benneteket, életeteknek minden napja teljen az Ő áldásában, Jézus Krisztus, a mi Urunk által!” Miután megszentelte a házaspár jegygyűrűit, ft. és ns. Király Árpád főesperes-plébános társaságában megáldoztatta az ünnepelt házaspárt. A családtagok, valamint a hívek is áldáshoz járultak, közben Schubert Ave Mariája hangzott el Drug Melinda előadásában. A könyörgések bevezetőjét a püspöki helynök, utána magyarul az unokák, Ákos, Viktória és Barnabás, majd a befejező könyörgésnek újra a püspöki helynök adott hangot. A régi Székely Himnusz a karzatról hangzott el Spier Tünde kiváló előadásban. Köszöntések szóban és énekbenA könyörgés után elhangzott köszöntések során ft. Sándor Tivadar nyugalmazott plébános visszaemlékezett a Korodi Máriával Szentpálon történt első találkozására. Akkor ugyanis a szentpáli katolikus templomot javították, és a faluba egy fiatal tanárnő érkezett, aki nagyon sokrétű műveltséggel rendelkezett. Amikor ünnepségre készültek, hamar előkerült a hegedű is, ha szükség volt rá. A tanárnő hamarosan a közösségnek a szíve-lelke lett. A plébános egyszer egy tanfelügyelővel, Matekovits Mihállyal érkezett, akit már gyermekkora óta ismert, mint ministráns társat, rendezőt a szentsírnál, hiszen ott felváltva álltak őrséget. Amikor maga elkerült a teológiára, a kapcsolatot akkor is tartották, 1971. április 18-án Mihály ott volt az első szentmiséjén, utána ott volt a pappá szentelésének a 25. évfordulóján, majd az aranymiséjén is. Szinte minden szentpáli templombúcsún a Metekovits család meghívott volt nála. Amikor először akart kimenni Szentpálra, Mihály megkérte, hogy a robogójával vigye ki, mert az oda vezető úton olyan sár volt, hogy nem mert nekivágni. Maga viszont azt mondta: Ha vállalod, hogy a nádason keresztül menjünk, akkor kiviszlek. Amikor kiment, és megismerte Marikát, ugyancsak tőle kérdezte: Tivadar, hogyan lehetne közelebb jutni ehhez a fiatal tanárnőhöz, aki ekkor már az európai pingpongozók ismert játékosa volt. Azt válaszolta: Legegyszerűbb, ha beszélsz vele, és elmondod a vele kapcsolatos szándékaidat. Az iskola bankettjére már maga vitte ki Mihályt, mint meghívottat, és olyan jól sikerült az ismerkedésük, hogy decemberben összeházasodtak. Tehát, amennyiben valakit szidni akarnak, akkor őt szidják, ha viszont valaki áldást érdemel az ismeretségükért, akkor őt áldják! Sokan azt állítják, hogy az öregkori munka keveset ér, maga viszont vallja: az alkotó időre 50 év elég volt, a továbbiakban több legyen az oráció, az imádság. Olyan szép, hogy maguk körül láthatják a gyermekeiket, az unokáikat a szentmiséken. Mindkét gyermeküket ebben a templomban keresztelték meg, akkor is, ha nem mertek a főbejáraton bejönni, hanem az udvaron keresztül, mert a kommunizmus idején megfigyelték a tanárokat is. A Jóisten áldja meg őket a hitvallásukért, hiszen minden egyházi programon ott vannak, Mihály irányít, vezető szerepet vállal. A Jóisten áldja meg őket, sok örömben és boldogságban legyen még részük az életükben, majd a Mennyországban is” – zárta köszöntőjét ft. Sándor Tivadar nyugalmazott plébános, aki az értékelőjét románul is röviden összefoglalta. A továbbiakban Veres Roberta hetedikes tanuló Reményik Sándor Akarom című költeményét szavalta el, majd p. Artur Prenkiewicz minorita házfőnök kért áldást az ünnepeltekre, hegedűkísérettel a szentpáli Rozmaring Asszonykórus vezetője, Drug Melinda pallérozott énekeivel emelte a szentmise ünnepélyességét. Spier Tünde, a Csiky Gergely Főgimnázium igazgatója, a Megyei Magyar Pedagógus Szövetség elnöke is köszönetet mondott a Matekovits házaspárnak, amiért az elmúlt évtizedekben kifejtett odaadó közösségi munkájukkal nagyban hozzájárultak az aradi magyar közösség identitásának megőrzéséhez, ifjúságunk buzdításához. További jó egészséget, boldog éveket kívánt számukra. Hozzászólását egy, az alkalomhoz illő versidézettel, majd Drug Melinda hegedűkísérettel előadott énekkel zárta a köszöntők sorát. Könyvbemutató, köszöntők, állófogadásMatekovits Alpár a templomi megemlékezés végén köszönetet mondott msgr. Szilvágyi Zsolt püspöki helynöknek a szívhez szóló prédikációért, Tankó László kántornak a szép orgonajátékért, valamint a szólisták énekeiért, majd mindenkit meghívott a színház előcsarnokában megszervezendő könyvbemutatóra, valamint állófogadásra. A templomból történt kivonuláskor msgr. Szilvágyi Zsolt pasztorális helynök az ünnepelt házaspárt a kijárati ajtóig kísérte. A színház előcsarnokában a nagyszámú vendéget Matekovits Hajnalka köszöntötte, majd a kötetben megjelent, fotókkal illusztrált családi albumról beszélt magyarul és románul. Utána Matekovits Mária is két nyelven köszöntötte a vendégeket, majd magyarul folytatta: „Drága hozzátartozóim, kedves barátaim, a mai egy különleges, rendkívüli nap, hiszen egy fél évszázad telt el a házasságkötésünk óta. Ilyen hosszú időre pontosan visszaemlékezni nem könnyű, de sok minden megtalálható az 50 év együtt című emlékkönyvben. Szeretném bemutatni az 50 évet és a könyvet. Erre az alkalomra egy bölcs hindu filozófust óhajtok megidézni, ugyanis az eltelt 50 évben olyan szimbolikus tárgyat idézek fel, mint ez a kövekkel, kavicsokkal, homokkal és vízzel telt váza. Ez otthonról van, benne található az 50 évünk, nagyobb-kisebb kövek, valamint homokszemek által jelképezett sorsunk. A kövek az élet legfontosabb eseményeit jelképezik, a legnagyobbak a váza aljában vannak. Jelképezik a születést, a házasságkötést, a szerelmet, a gyermekvállalást, a nevelést, az Istenhitet, imát, szakmai és közösségi üzenetet. A kavicsok a következő tulajdonságokat jelentik: dicséret, tisztelet, őszinteség, önfeláldozás, lelki finomság. A homokszemek sok apró, de fontos jelentéseket képviselnek, mint: szenvedés, nyugtatás, empátia, feltétel nélküli segítségnyújtás, példamutatás, mindent eláruló tekintetek, simogatások. A sok közül a legérdekesebbek a sport, az éneklés, a főzés és természetesen, a tanítás. A víz egybefogja az egészet, és a megbocsátást, az élet napos oldalának a megteremtését, az optimizmust és a tisztaság megőrzését jelenti. A gyermekeink és unokáink esetében igyekeztünk mindent megtenni szavakkal és tettekkel a boldogságukért, a sikereikért. Márai Sándor gondolatát váltsák valóra: Megéltem a legtöbbet, és a legnagyszerűbbet, az emberi sorsot. Székely vagyok és római katolikus, a végletekig kitartok, akár napokig is, hogy sikeres legyen az életem, az életünk. Úgy érzem, eddigi közös életünk próbája a minőségi élet alfájának és ómegájának, amely betölti sorsunkat, környezetünket. Köszönöm, hogy meghallgattak, kívánok mindenkinek jó egészséget, hogy szeretetet tudjunk adni és kapni és természetesen, békés világot.” Beszéde után könnyekig elérzékenyülve mondta: „Ddrága férjem, köszönöm, hogy vagy nekem. Ne feledjék, mi emberből vagyunk” – zárta visszaemlékező köszöntőjét Matekovits Mária. Ezt követően Matekovits Hajnalka, Mușat Doina román nyelvtanárt kérte szólásra, aki a család közeli barátja. A tanárnő románul és magyarul köszöntötte a résztvevőket, majd az ünnepelt házaspárhoz kötődő, 50 évnél régebbi barátságról beszélt. Mihállyal az egyetemen ismerkedett meg, ő matematika szakon végzett, maga román nyelv és irodalom szakon. Mihály közvetítésével megismerkedett Marikával is, aki európai szintű asztalitenisz-játékos volt, de feladta a székelyföldi baráti-családi környezetét, és Aradra költözött. A kapcsolatot folyamatosan fenntartották, majd 1980-ban kollégák lettek az 1-es Számú Általános Iskolában. A barátságuk két évszázada tart, hiszen a 20. században ismerkedtek meg és a 21. században is barátságban vannak. A Matekovits család sikeresnek számít, hiszen felneveltek két nagyon értékes gyermeket, akik példásan megállják a helyüket a társadalomban. Az ünnepelt családnak azt kívánta, hogy még sokáig élvezzék utódaik szeretetét és a társadalom megbecsülését, tiszteletét. Utána Hajnalka szólásra kérte az eddig hallgatag édesapját, Mihályt, aki miután megköszönte a lehetőséget, két nyelven kifejtette: ő és a leánya, Hajnalka, ha egymásra néznek, tudják, ki, mit gondol. Elmondta, hogy előre nem készült beszéddel, mert gondolta, meghallgatja, ami a templomban és utána elhangzik, és amit nem mondanak el, annak ő ad hangot. Nagy örömmel nyugtázta, hogy a családi ünnepük a rokonok és a barátok jóvoltából közösségi ünneppé vált, hiszen „akik itt vagyunk mind ismerjük egymást. Itt van az idős Pali bácsi, a Pedagógusszövetség tiszteletbeli elnöke, Lászlófy Pál Csíkszeredából, ugyanakkor itt van a bátyja, dr. Matekovits György a leányával és a 3 hónapos budapesti dédunokájával együtt.”A továbbiakban a könyvről beszélt, abban a román barátok számára van egy román nyelvű összefoglaló, amely tartalmazza a benne található fejezetek és fényképek magyarázatát. Távollétében is megköszönte a könyvben található fotókat Kurunczi Ferencnek. Ami a házasságukat illeti, Marikának másfél évig udvarolt, majd csak azután házasodtak össze, mert különben Marikát nem engedték volna hajadonként külföldön szervezett asztalitenisz-mérkőzésekre. A könyvben található történetek pályájának az ismertetői is, hiszen matematikatanárként, iskolaigazgatóként, tanfelügyelőként, helyettes főtanfelügyelőként, majd minisztériumi vezérigazgatóként tevékenykedett évtizedekig. Ebben az időszakban mindig számíthatott a családjára és az Arad megyei magyar közösségre. Munkája során nagyon megnyugtató volt, hogy a tanári katedráját mindig megtarthatta, tanítani bármikor visszatérhetett. A könyvben nagy tisztelettel emlékeznek meg az eltávozott szeretteikről, mindkettőjük szüleiről és Marika ikertestvéréről. A kiadvány magyar nyelvű részében érdemes elolvasni a mottókat is. A könyvbemutató szüneteiben egy kvartett közismert szimfonikus zenedarabokkal szórakoztatta a vendégeket. A dedikálások után a házigazdák változatos, bőséges és finom állófogadással kedveskedtek a résztvevőknek.Miután a püspöki helynök megszentelte a házaspár jegygyűrűit, Király Árpád főesperes-plébánossal megáldoztatta az ünnepelteket és a családtagokat és a híveket A templomból történt kivonuláskor msgr. Szilvágyi Zsolt pasztorális helynök az ünnepelt házaspárt a kijárati ajtóig kísérte Az 50 év együtt című könyv megszületéséről és tartalmáról a Matekovits házaspár és leányuk, Hajnalka beszélt, illetve válaszoltak a résztvevők kérdéseire A színház előcsarnokát megtöltötték a hozzátartozók és a barátok A könyvbemutató ünnepélyességét nagyban emelte az ott közreműködött kvartett, amelynek tagjai közismert szimfonikus zenedarabokkal szórakoztatták a vendégeket Hozzászólások Szupercím: Matekovits Mihály és Mária aranylakodalma Sliderban megjelenés: Be Slider képe:
