Mit választasz: örök boldogság, vagy reménytelen szomorúság? babu 2024. 04. 04., cs – 17:14 Arad Hitélet Az Öröktől fogva létező Teremtő Isten lényét, személyét véges földi értelmünkkel fel nem tudjuk fogni. Amennyit a Bibliában rendelkezésünkre bocsátott, az bemutatja számunkra, hogy lényének alapvető tulajdonsága a szeretet. „Boldogok, akik nem látnak és hisznek”! (János ev. 20, 29.)Az Öröktől fogva létező Teremtő Isten lényét, személyét véges földi értelmünkkel fel nem tudjuk fogni. Amennyit a Bibliában rendelkezésünkre bocsátott, az bemutatja számunkra, hogy lényének alapvető tulajdonsága a szeretet. A szeretetnek viszont, hogy láthatóan megnyilvánulhasson, társra van szüksége, ezért létezik, mint Szentháromság Örök Isten. A szemünk előtt láthatatlan szellemi világban számtalan, általa teremtett lény van, akik boldog közösségben élnek a Teremtő Isten mellett. A fizikai testtel rendelkező embert is boldog, közös együttlétre alkotta meg, és lakhelyül a földi Édenkertet készítette számára. Nos, a gyönyörűen megalkotott világmindenséget, emberi szavakkal szinte kifejezhetetlen szomorúság érte, amikor egy jeles angyal lázadásával fellépet Teremtője ellen. Emberi ésszel felfoghatatlan: ezzel kizárta magát és követőit a boldog örökkévalóságból. A tragédia azzal folytatódott, hogy a „teremtés koronáját”, az embert is ravasz csellel rávette, hogy engedetlenné váljon Teremtőjével szemben, és így megjelent a bűn szennye a tisztán teremtett földön is. Fontos megállapítani, hogy Isten nem zsarnok. Az ember szabadon választhat a jó és a rossz között. Az egész emberi történelem, de napjaink szomorú, háborús eseményei is ékesszólóan bizonyítják, hogy Isten nem kötelezi az embert arra, hogy fogadja el a felajánlott kegyelmet. Jézus Krisztus emberi értelemmel felfoghatatlan nagy árat fizetett megmentésünkért, szeretetben történő békességes együttélésünkért. Ettől függetlenül, az ember gyakran a gyűlölet, a háború és a minősíthetetlen sátáni ideológiák mellett dönt. Így tehát a mennyei boldogságot vagy a pokol borzalmait saját döntésünk alapján kapjuk meg. Isten örök és megmásíthatatlan törvényei között van egy olyan, amelyik úgy szól: „A bűn zsoldja a halál”. Vétkeink elkövetése tehát szükségszerűen magával hozza az életvesztést, majd pedig a pokol kínjait. Ennek a borzalomnak az elkerüléséért vállalta magára Jézus Krisztus a kereszthalált. Miért tette ezt? Nos, „Mert úgy szerette Isten a világot (az embert), hogy Egyszülött Fiát adta...” (János 3, 16.)Kedves nemzettársaim! A „kereszt után” csodálatos fordulat következett. Két nap után, azaz harmadik nap reggelén a sírhoz menő Mária Magdolna, Jézust már nem találta a sírban. A sírban levő két angyal kérdésére: „Asszony miért sírsz?” Zokogva mondta el fájdalmát: „Mert elvitték az én Uramat, és nem tudom, hová tették Őt.” Percek múlva, amikor Jézus megszólította, Mária megismerte hangjáról, és azonnal lába elé borult, azzal a boldog felkiáltással: Mester! Jézus ekkor azt kérte, hogy menjen el és jelentse a „feltámadás örömhírét” tanítványainak. Ugyanakkor még aznap este, amikor a tanítványok együtt voltak zárt ajtók mellett, Jézus megjelent feltámadott, megdicsőült testtel közöttük és „békesség néktek” köszöntéssel üdvözölte őket. Majd megmutatta nekik kezeit és oldalát. Nem minden tanítványa volt akkor jelen. Két tanítványa szomorúan ballagott Emmaus faluba. A feltámadott Jézus melléjük szegődik – ők nem ismerik fel –, majd megkérdezi őket, mi okozza nagy szomorúságukat? A tanítványok először meglepődnek a váratlan kérdésen, majd bevallják csalódottságuk okát a kérdezőnek: „Pedig mi abban reménykedtünk, hogy Ő fogja megváltani Izraelt.” Jézus út közben kimutatja a Szentírásból a keresztáldozatról szóló jövendöléseket. Kedves útitársuk iránt szeretet gyúlt szívükben. Emmausba érkezve meghívják Őt vacsorára, majd a kenyér megtörésénél felismerik a feltámadott Megváltót. A viszontlátás öröme oly nagy volt bennük, hogy még azon az éjszakán visszatértek Jeruzsálembe elmondani tanítványtársaiknak a boldogító hírt: Jézus feltámadott. Drága magyar testvéreim! Örök igazság, hogy „nagypéntek nélkül nincsen húsvét”. Jézus Krisztus ezért a nagypéntekért hagyta ott időlegesen a mennyei trónját, hogy bennünket megmentsen attól, hogy bűneinkben haljunk meg, és részünk az örökké tartó Istentől való elszakítottság legyen. Tudomásul kell vennünk, hogy a felbecsülhetetlen értékű isteni áldozat, Jézus vére a golgotai kereszten a mi magyar népünk megmentéséért is folyt. Tőlünk függ, hogy elkérjük-e a kegyelmet, vagy közömbösen távol maraduk? Lesz egy nagy végelszámolás, ahol csak két ellentétes szó hangzik majd el: „Jöjjetek!”, vagy lesz, aki azt hallja: „Távozzatok!” Két, egymástól gyökeresen különböző állapot: örök boldogság Jézus mellett, vagy örök borzalom Sátán társaságában. Ma még lehet dönteni, a túlsó parton már késő. Adja Isten, hogy döbbenjen rá a mi magyar népünk is, hogy egyetlen menedékünk Jézus Krisztus keresztáldozata. Még itt e földön kérjük el a kegyelmet, és akkor boldogan zenghetjük: „Jézussal járok földi utamon, hűséggel követem a lábnyomát. Mellette nem kell félni, jól tudom, fénnyel tölti be az éjszakát. Minden nap Ő visz közelebb a célhoz, habár sok vész is jön egymás után. Mind jobban fénylik már az égi város, és végül majd belépek ajtaján.”Bátkai Sándor Hozzászólások Sliderban megjelenés: Ki
