Mindenütt mosoly babu 2023. 12. 05., k – 16:52 Jelenidő A szerző, Pápai Sarolta Aradon végezte iskolai tanulmányait, a kolozsvári Babeş–Bolyain magyar–angol szakos, a szegedi egyetemen végzett angol bölcsészként. Érdeklődése széleskörű: idegenvezető, drámajáték-vezető, kulturális menedzser. Hivatásának mégis a tanítást tekinti: munkájában kiteljesedni magyar lektorként tudott igazán. A szerző, Pápai Sarolta Aradon végezte iskolai tanulmányait, a kolozsvári Babeş–Bolyain magyar–angol szakos, a szegedi egyetemen végzett angol bölcsészként. Érdeklődése széleskörű: idegenvezető, drámajáték-vezető, kulturális menedzser. Hivatásának mégis a tanítást tekinti: munkájában kiteljesedni magyar lektorként tudott igazán. A szkopjei (Macedónia) és a sumeni (Bulgária) egyetemeken tanított éveken keresztül, a magyar mint idegennyelv-tanár mesterfokozat megszerzése után jelenleg a Mongol Nemzeti Egyetem magyar vendégoktatója Ulánbátorban, ahol mellesleg olaszt is tanít. A közlekedésA belvárosban gyalog közlekedünk, ha messzebb megyünk, akár a fekete piacra, a taxi ajánlott; nagyon olcsó – csak a dugók miatt kérdéses, hogy egy adott helyre időben oda lehet-e érni. Ez az egyetlen hely, ahol csak készpénzzel lehet fizetni: 2000 tugrik 1 km. A sofőr lenullázza a kilométerórát, a célállomáson megnézi, és a megtett km-ek függvényében kell fizetni: pl. a fekete piacra kb. 8000 tugrik a fuvar, ami 900-1000 Ft-nak felel meg. A taxit nem rendelik meg, hanem az út szélén leintik: megáll melletted egy autó, és az a taxi. Maga a forgalom nagyon kaotikus, de a mongolok nagyon tudnak vezetni. A hibridautók, többségben lévén, nem okoznak sem olyan légszennyezést, sem olyan zajt, mint amire számítani lehetne. A sofőrök figyelnek egymásra úgy, hogy a közlekedési szabályokat nemigazán tartják be, legfeljebb a forgalmat irányító rendőr füttyszavát hallják meg. A gyalogosok általában a zebránál kelnek át, ahol egész tömeg szokott összegyűlni, és sokszor a kocsik között cikáznak, mert még a zebrán is azok állnak. Mi sokszor az úton is átmegyünk, ha épp nincs forgalom vagy akkora a dugó, hogy az autók moccanni sem tudnak. A tömegközlekedés, mint olyan, nem létezik. Csak buszok járnak, de mivel nincs külön buszsáv, kénytelenek a kocsisávban beállni a dugóba, és úgy lavírozni. A mentő sem tud igazán haladni, mert nincs merre, szóval legtöbbször elég kilátástalan a helyzet. A buszok általában zsúfoltak, télen nagyon hidegek, ezért vesznek sokan saját autót, ami már státusz-szimbólummá vált. A Toyota márka a leggyakoribb, de vannak más japán autók is, sőt olyan óriási terepjárók is, amit eddig csak filmekben láttam. A legtöbb autónak jobboldali kormánya van, de a közlekedés maga baloldali. A járdaszegélyek nagyon magasak, hogy a kocsik nem tudjanak ott parkolni. Vannak ugyan parkolók, de ott szinte moccanni sem lehet, a mélygarázsokról nem tudok nyilatkozni, mert azok a nagy irodaházak alatt vannak, ott még nem jártam. A mongolok nyugodtan vezetnek, a dudát viszont előszeretettel használják. Ugyan figyelnek a gyalogosokra, de előfordult, hogy olyankor is elsuhantak előttem, amikor zöld lámpájuk volt a gyalogosoknak. Sietni nem lehet, a legtöbb sofőr mobilozik/ netezik vezetés közben, sőt láttam taxist, aki filmet nézett. Sokszor megfordulnak egy négysávos úton is, és ez senkit sem zavar. A por ujjnyi vastagon áll az autókon, autómosót a belvárosban nem igazán láttam. A Narantuul (a fekete piac)Már valamennyire felszereltük magunkat téli holmival: a Narantuul piacon mindent lehet kapni. Még életemben nem láttam ilyen óriási piacot, igazi labirintus, sámán-eszközöktől kezdve, a csészétől a szőnyegen át minden eladó, a mongol árusok viszont egyáltalán nem erőszakosok. Nagyon érdekes volt látni tubákos szelencéket, a legegyszerűbbtől az igazi művészi alkotásokig. Itt az a szokás: ha vendégsébe mész, a saját tubákos szelencédet a vendéglátóéval kicseréled a barátság jeleként, mindketten szippantanak egyet a másikéból, utána pedig visszaadják. Sok helyen árulnak fenyőmagot úgy, mint nálunk a ricát. Azt hittem, hogy olyan lesz, mint az olasz ’pinoli’, de ez héjas, amit meg kell pucolni. Nem rossz, de annyira nem ízlik, hogy a kedvenc nasimmá váljon. Gyönyörűszép sámándobokat, csengettyűket, tollakat és a buddhista szertartásokon használt eszközöket láttunk, amin csak ámultunk-bámultunk. Az alkudozás kötelező, de általában 10-20%-nál többet nem engednek le az árból. Általában készpénzzel fizettünk, de majdnem minden árusnál van terminál, és, ha az övé nem működik, akkor elvisz a ’komájához’ és ott is fizethetsz. Nagyon jó meleg (jak- és teveszőr) zoknikat, harisnyákat, alsónadrágot és kabátokat vettünk. Még listán vannak a meleg csizmák és még néhány apróság a lakásba. Egyelőre úgy tűnik, hogy leginkább itt érdemes mindent megvenni, mert az áruk minősége ugyanaz, mint a boltokban, csak sokkal jobb áron. Kedd kivételével minden nap nyitva van. Mi eddig vasárnaponként jártunk ott, elég nagy volt a tömeg, mégsem éreztem azt, hogy megfulladnék, a túl nagy nyüzsgés sem zavart. Valahogy nyugalom hatja át ezt a helyet is, a sok nevető, mosolygós arc, mint mindenütt. Hozzászólások Szupercím: Mongóliában (II.) Sliderban megjelenés: Ki
