Mély hitű, tudós ember volt Gáspár-Barra Réka babu 2024. 11. 04., h – 16:25 Hunyad Hitélet Az 1982-ben elhunyt, hitéért börtönviselt lónyai plébánosra, Pál József atyára, címzetes főesperesre, szentszéki tanácsosra, pápai prelátusra emlékeztek október végén Petrilla-Lónyán. A megemlékezés a lónyai temetőben található síremléknél kezdődött, majd szentmisét mutattak be a plébániatemplomban, ahol Bajkó Norbert helyi plébános elevenítette fel hajdani elődje emlékét. Beszélgetés Benor Voicescu nyugalmazott bányaigazgatóval, Pál József atya egykori ministránsával Az 1982-ben elhunyt, hitéért börtönviselt lónyai plébánosra, Pál József atyára, címzetes főesperesre, szentszéki tanácsosra, pápai prelátusra emlékeztek október végén Petrilla-Lónyán. A megemlékezés a lónyai temetőben található síremléknél kezdődött, majd szentmisét mutattak be a plébániatemplomban, ahol Bajkó Norbert helyi plébános elevenítette fel hajdani elődje emlékét. Pál József emlékiratában említi életének főbb állomásait: „Lónya – teológia – kápláni idő – Kászon – Marosvásárhely – plébánosság – Bonchida – Börtön – Kolozsvár – Állambiztonság – Kolozsvár – Börtön – Szamosújvár – Sziget – Szamosújvár – Bărăgani – Lónya.” Az alig 55 esztendőt élt, mély hitű, rendkívül nagy tudású és jóságos plébánosról Benor Voicescu nyugalmazott petrillai bányaigazgatóval, Pál József atya egykori ministránsával beszélgettünk. – Jóska tisztelendő úrnak voltam a ministránsa. Lónyán születtem, Petrozsényben elvégeztem a bányászati főiskolát, és az utolsó tíz évben bányaigazgató voltam Petrilla-bányán, amely a legmélyebb és legveszélyesebb szénbánya Romániában. Dilzsa-telepen és itt Lónyán dolgoztam, ahol a tisztelendő úr élt, és hősként halt meg. Börtönt szenvedett. Nehéz időkben élt, de megtartotta a hitét. Nagyon szerette a híveit, a Zsil-völgyi közösséget, és abban bízom, hogy Jóska tisztelendő úrral még találkozok a másik életben is.– Addig is itt próbálja gondozni Pál József atya emlékét. Úgy tudom, jelentős anyagi támogatást nyújtott a hajdani lónyai plébános síremlékének felújítására, és egy emlékmúzeumot szeretnének létesíteni a plébánián.– Ez lenne a terv, itt, ahol Jóska tisztelendő úr született és szolgált. Plébános volt Marosvásárhelyen és Bonchidán is, de az utolsó éveit 1965-től, amikor kijött a börtönből egész 1982 decemberéig, amikor elköltözött az Atyához, itt élte le. Az emberek nagyon megbecsülték, szerették. Egy igazi tudós ember volt. Vele bármiről lehetett beszélgetni. Számtanról, asztronómiáról, zenéről, Hat-hét nyelvet beszélt, rengeteget olvasott, maga is írt rövid prózát, verseket. Jóska tisztelendő úr gyönyörű ember volt. Egy olyan szerető és barátságos ember, aki mindenkit megértett, mindenkit szeretett, és mindenkinek a javáért dolgozott.– Őriz valami személyes emléket, történetet Pál József atyáról?– Nincs sok személyes történet. De talán ezt érdemes lenne elmondani. 1976-ban gimnazista voltam, és Bukarestbe készültem katonaorvosnak. Elmentem Jóska tisztelendő úrral Bukarestbe, ahol egy nagyon jó barátja volt, egy hajdani szeminarista, Taller Sándor, aki ellentengernagy lett, azt hiszem, konzul is volt egy időben. Nagy rangja volt, a kommunisták nagyon felmagasztalták. De a tisztelendő úrral ifjúkori barátságban állt. Nagyon szépen fogadott minket egy este a csodálatos otthonában. És elkezdtek beszélgetni Pál Józseffel a régi időkről, a gyulafehérvári szemináriumi évekről, ahol kollégák voltak. És ez a Taller Sanyi egy adott pillanatban megkérdezte a tisztelendő urat: Te Jóska, te a legjobb gimnazista voltál, magna cum laudeval végeztél, és mégis egész életedben csak szenvedtél, a Istennek áldoztad egész életedet, börtönbe is mentél. Előbb-utóbb mindannyian elmegyünk. Mi lesz veled? Mit hagysz hátra? Nekem gyönyörű szép életem volt, bejártam Európát, a világot. Te csak szenvedtél. Erre Jóska tisztelendő azt felelte: Sanyi, ha nincs semmi a másik világon, el fogunk tűnni, én is, te is. De te feltetted magadnak egy pillanatig is a kérdést, hogyha mégis van valami a másik világon, hogy leszel Te ott? Hogyan fogod kezelni az örök életet?– Engedjen meg egy utolsó, személyes kérdést. Most a megemlékezésen magyarok és románok is szép számban vettek részt. És végig érezni lehetett, hogy mindenkinek abszolút természetes mindkét nyelven megszólalni, imádkozni. Az ön neve nem utal magyar eredetre, mégis rendkívül szépen, választékosan használja a magyar nyelvet. Minek köszönhetően?– Az én őseim, az üknagyanyám, Schlett Katalin Berlinben született. Az üknagyapám Moraldo Angelo olasz építőmester volt. Ők jöttek ide az 1860-as évektől kiépülő Zsil völgyébe. Mária nevű lányuk egy magyar emberhez ment feleségül, Halászi Péterhez. Az ő leányuknak, Jolánnak a zsidó nemzetiségű Emanuel Dezső lett a férje. Édesanyám, Emanuel Irén egy vâlceai román fiúhoz ment férjhez. Zsil völgyében sok az ilyen családtörténet. Az Osztrák–Magyar Monarchia idején elindított szénbányászat sokféle nemzet fiait vonzotta ide. Békességben élünk ma is. Én rég nem beszéltem magyarul, ezért kicsit nehezebben megy, mint román nyelven. De szívesen megszólalok magyarul is.– Köszönöm, hogy megosztotta emlékeit. Hozzászólások Szupercím: Pál József atyára emlékeztek Sliderban megjelenés: Ki
