Lélegezz! Élj igazán! Gáspár-Barra Réka babu 2026. 10. 13., k – 17:44 Hunyad Jelenidő A dévai református egyházközség volt a házigazdája az október első hétvégéjén megtartott Dél-Erdélyi Régiós Nőszövetségi Konferenciának. Lélegezz! Élj igazán! – hangzott el többször is a felszólítás, biztatás a lélektápláló gondolatokban, találkozásokban gazdag alkalmon, melyre a brassói, hunyadi és nagyenyedi református egyházmegyék számos gyülekezetéből érkeztek a résztvevők. A dévai református egyházközség volt a házigazdája az október első hétvégéjén megtartott Dél-Erdélyi Régiós Nőszövetségi Konferenciának.Lélegezz! Élj igazán! – hangzott el többször is a felszólítás, biztatás a lélektápláló gondolatokban, találkozásokban gazdag alkalmon, melyre a brassói, hunyadi és nagyenyedi református egyházmegyék számos gyülekezetéből érkeztek a résztvevők.Gábor Tímea alpestesi lelkipásztor újdonsült édesanyaként, vallomásszerűen indított igehirdetésében a Lukács evangéliumából jól ismert Mária és Márta történetét hozta a gyülekezet elé. Nőként számos szerepben, feladatban próbálunk teljes szívvel helytállni, gyakran pörgünk maximális fordulatszámon, de ha nincs megállás, ha nem töltődünk fel időről időre az isteni áramforrásból, ha nem töltünk időt Krisztussal, akkor előbb-utóbb kiégünk. Mária a jobbik részt választotta. Nem is veszti el soha – hallhattuk Jézus szavát az evangéliumból. „Márta is Jézus szolgálatában tevékenykedett, de elmulasztott jelen lenni, leülni, csendben figyelni az Úrra, töltekezni szavaiból, jelenlétéből. Maga Jézus is, aki teljes életében Isten szolgálatában tevékenykedett, fontosnak tartotta az elcsendesedést, az Atya jelenlétében történő feltöltődést. Ahogy a fáradt, elkeseredett síró gyermek megnyugszik, békességgel telik el az édesanyja ölében, úgy töltődünk fel mi is Isten jelenlétében. Kövessük hát az Úr Jézus példáját, lélegezzünk, pihenjünk meg az Úr közelében, bízzuk reá a terheinket és engedjük, hogy gyógyítson, hogy tudjunk teljes életet élni” – biztatott igehirdetésében a lelkipásztor. „Ezt mondja az Úr Isten (...): Íme, én leheletet adok belétek, és életre keltek” – tolmácsolta Ezékiel próféta üzenetét Rátoni Csaba dévai lelkipásztor, a hunyadi egyházmegye esperese. Szórványban különösen sok feladat hárul azokra, akik közösségi munkát vállalnak. A feladatok teljesítése közben sokszor elfelejtünk levegőt venni. Ilyenkor csak túlélünk vagy betöltjük a hivatásunkat? – tette fel a kérdést az esperes. „Isten nem túlélésre, hanem életre teremtett. Legyen most Déva, ez a találkozás a mi közös oázisunk, ahol le tudjuk tenni a terheinket, megnyugszunk, megtelik a lelkünk Isten lelkével, az Ő szeretetével, kegyelmével, békéjével. Hogy hazatérve látszódjék meg az életünkben, hogy ebből az oázisból töltekeztünk” – biztatott az esperes.Hajlamosak vagyunk, Isten igéjéből is mindig a cselekvésre buzdító szavakat kihallani. „Mindenkor örüljetek, szüntelenül imádkozzatok, mindenért hálát adjatok” – hozta a gyülekezet elé Pál apostolnak a tesszalonikaiakhoz írt levelét Gáspár Ildikó, az Erdélyi Református Egyházkerület Nőszövetségének titkára. A szüntelen öröm feltétele azonban nem a folytonos cselekvés, az ebből származó siker, a nehézségek hiánya, hanem a csendes hálaadás, a szüntelen ima, ami úgy van jelen az életünkben, akár a lélegzés – fogalmazott a Nőszövetség országos képviselője, köszönetet mondva az asszonyok csendes, láthatatlan, rendületlen munkájáért, imádságos jelenlétéért, amellyel családjaikban, munkahelyükön, a gyülekezetekben szolgálnak. Az élet maga Krisztus – fogalmazta meg a nap központi gondolatát Rátoni Tímea, a Dél-Erdélyi Régió Nőszövetségének elnöke, a konferencia vezérigéjeként jelölve meg Jézus ígéretét: „Én azért jöttem, hogy életük legyen, sőt bőségben éljenek.” (Jn 10,10.)Előadásában szemléletes példákkal vázolta fel azokat az szerepeket, élethelyzeteket, amelyeket nőként betöltünk, amelyekben helyt kell állnunk, rámutatva, hogy az isteni lélekből való töltekezés nélkül előbb-utóbb hiábavalóvá válhat az igyekezet – dolgozunk, cselekszünk, kézben akarjuk tartani a dolgainkat, de közben kifogy belőlünk az élet. A teremtéskor Isten először lelket lehelt belénk, utána kaptuk a küldetésünket. Feltámadáskor Jézus rálehel a tanítványokra. Nem feladatot ad először, hanem levegőt, lelket. Hogy élni tudjunk, elsősorban lélegeznünk kell. A felvállalt vagy ránk ruházott szerepeink változnak, eltűnnek, az igazi identitásunk Istenben gyökerezik, az ő gyermekei vagyunk, az ő lelkéből tudunk újra és újra feltöltődni. El kell ehhez menni hozzá, elvinni a felgyülemlett háti-zsáknyi sérelmünket, fájdalmunkat, fáradságunkat. Letenni azokat Krisztusnál, és fellélegezni. Engedni, hogy a kiüresített lelkünkbe áradjon Isten békéje, jósága, szeretete – bátorított fizikai és lelki lélegzetvételre az előadó.Az igehirdetésben, köszöntésekben, előadásban elhangzottakat kiscsoportokban mélyíthették el a résztvevők, megtapasztalva az elcsendesedés, elengedés és a lélekkel való feltöltődés élményét.A konferencia imával, áldással zárult, majd a résztvevők közös ebéden és az azt követő kötetlen együttléten fonhatták szorosabbra az ismeretség, a barátság szálait. Köszönet illeti a szervezőket, házigazdákat, valamint a Lengyel Izabella zenetanárnő által vezetett dévai és vajdahunyadi vegyeskórust, mely a konferencia idején kiváló előadásban szólaltatott meg az alkalomhoz illő zsoltárokat. Hozzászólások Szupercím: Dél-Erdélyi Régiós Nőszövetségi Konferencia Déván Sliderban megjelenés: Ki
