Kukoricafosztás, -morzsolás gyermekeknek Jámbor Gyula babu 2026. 10. 19., h – 16:30 Arad Jelenidő Az udvaron leterített pokrócokon tucatnyi kíváncsi gyermek várja, hogy mi is lesz itt. Azt már idefele jövet hallották a szülőtől, kísérőtöl, hogy kukoricafosztás – de a legtöbbjük persze nem tudja, mi is az, hisz nemhogy csinálta volna, de még nem is látott olyat. Pedig akár negyven, sőt kevesebb évvel ezelőtt még minden falusi gyerek „szakembere” volt a műveletnek. Az udvaron leterített pokrócokon tucatnyi kíváncsi gyermek várja, hogy mi is lesz itt. Azt már idefele jövet hallották a szülőtől, kísérőtöl, hogy kukoricafosztás – de a legtöbbjük persze nem tudja, mi is az, hisz nemhogy csinálta volna, de még nem is látott olyat. Pedig akár negyven, sőt kevesebb évvel ezelőtt még minden falusi gyerek „szakembere” volt a műveletnek. A háziasszony (Tóth Piroska nagymamának öltözött, a falusi idős asszonyok ruhájába) elmagyarázza a pécskai és tornyai hagyományőrzők közös rendezvénye kis vendégeinek, hogy valamikor, őszi estéken az ismerős falusiak összegyűltek kukoricafosztóba (ha nagyobbak lesznek, tán hallani fognak Arany János Tengerihántás c. balladájáról.) A mezőről csuhéstul hazaszekerezett csöveket megszabadították „ruhájuktól”, aztán később lemorzsolták. Persze a csuhé és a csutka se ment kárba: az előbbiből kosarakat fontak (szakajtókat, például – ezekben kelt a megdagasztott kenyértészta), a csutka pedig jó volt fűtésre. Piroska néni később azt is megmutatta, hogyan kell a csuhéból szép fehér virágot varázsolni...A morzsolás külön élvezet volt a spéci eszközzel (egy fogazott deszkalappal) meg a kézre húzható, ugyancsak fogazott fém morzsolóval. (A gyakorlottaknak, egyéb eszköz híján, egy csutkadarab is jól szolgált.)A gyerekek jöttek, láttak és tanultak, megtapasztaltak valamit a régi időkből – sok gyakorlati hasznát ugyan nemigen vehetik manapság, amikor egy korszerű kombájn letöri, sőt le is morzsolja a kukoricát.De együtt lenni, játékosan tanulni jó és érdekes volt, mondták többen is.Az amúgy felhős és hűvös, de igen jó hangulatú összejövetel remek, bográcsban főtt húsos káposztából és kiváló süteményből álló ebéddel ért véget. A három kis vesszőkosárnyi kukoricát két környékbeli polgármester adományozta a tornyai tájháznak.A „nap embere” kétségtelenül a három esztendős Molnár Máté volt, aki meglepő találékonysággal kezelte a kukoricamorzsolót is. Hozzászólások Sliderban megjelenés: Ki
