Közösen vizsgálják a legmegosztóbb kérdéseket román és magyar történészek az MCC új eseménysorozatában babu 2026. 01. 16., p – 14:31 Krónika Az erdélyi román és magyar közösség történelmének érzékeny kérdését vizsgálta meg a Mathias Corvinus Collegium (MCC) január 13-i kerekasztal-beszélgetése Kolozsváron. A dákoromán kontinuitás és a honfoglalás című beszélgetésen a meghívott történészek objektív, tudományos megközelítésből ismertették a megosztó témához kapcsolódó adatokat, kitérve a történelmi narratívák különböző alakulására is. Az erdélyi román és magyar közösség történelmének érzékeny kérdését vizsgálta meg a Mathias Corvinus Collegium (MCC) január 13-i kerekasztal-beszélgetése Kolozsváron. A dákoromán kontinuitás és a honfoglalás című beszélgetésen a meghívott történészek objektív, tudományos megközelítésből ismertették a megosztó témához kapcsolódó adatokat, kitérve a történelmi narratívák különböző alakulására is. A panelbeszélgetés a Románok és magyarok a közös múlt tükrében című, 11 alkalomból álló nyilvános eseménysorozat első része volt. A kezdeményezés szakmai kurátora és moderátora, dr. Marius Turda történész már a bevezetőben tisztázta: az est célja nem a „történelmi igazság” egyetlen mondatban való leszögezése, és nem is a két nézőpont szembeállítása, hanem egy összetett téma közérthető bemutatása.Az alkalmon Marius Turda három történésszel beszélgetett: jelen volt dr. Eduard Nemeth, a Babeș–Bolyai Tudományegyetem docense, dr. Sorin Nemeti, a BBTE egyetemi tanára és dr. Szabó Ádám, a Magyar Tudományos Akadémia doktora, a Magyar Nemzeti Múzeum fő múzeológusa. A Kárpát-medence mint a vadkelet A szakemberek először is a 271 és 896-1000 közötti időszakról beszéltek. Eduard Nemeth rámutatott: a Kárpát-medence ekkor egy folyamatosan változó, politikailag instabil térség volt, különböző népcsoportok váltották egymást, ideiglenesen letelepedtek, majd továbbálltak, a hatalmi viszonyok pedig újra és újra átrendeződtek. „Az állandó változások régiója volt, ideiglenes és korlátozott stabilitással, ahol sokan próbáltak szerencsét. Egyfajta vadkelet (Wild East) volt ez a vidék.”A beszélgetés egy alapvető kérdéssel folytatódott: a római közigazgatás kivonulása után, Aurelianus császár idején maradt-e egy őshonos, latin nyelvű lakosság a volt Dacia provincia területén? Az adott korszakból kevés a biztos kapaszkodó, ezért végső válasz sem létezik erre a kérdésre. Sorin Nemeti az erdélyi ásatások leleteire támaszkodva elmondta: 271-től a 15. századig állandóan lakott volt a vidék, a potaissai területen 5–6. századi lakhelyeket, tárgyakat és temetőt is találtak.A régészet egyik hiányossága azonban, hogy a leletekből nem lehet az ott élők nyelvére vagy identitására következtetni. „Egy tárgy semmit nem mond el az egykori tulajdonos etnikumáról, aki 1500–1700 évvel ezelőtt halt meg. Ez a régészet határa” – fogalmazott Eduard Nemeth. Tovább bonyolítja a kutatásokat, hogy ebből a korszakból kevés megbízható írott forrásanyag maradt fenn. A rómaiaknak például nem állt érdekükben részletesen dokumentálni egy provincia elvesztését, hiszen vereségként élhették meg ezt. „Anonymus egy elbeszélést írt, nem az utókornak szóló történelmet” A meghívottak megvizsgálták Anonymus Gesta Hungarorumját is. Sorin Nemeti szerint túlságosan mai szemmel olvassuk ezeket a forrásokat. „Meg kell próbálnunk a régi szerzők helyébe képzelni magunkat. Anonymus egy elbeszélést írt, nem az utókornak szóló történelmet. Metaforákat, kitalált hősöket, szimbolikus jeleneteket szőtt bele” – fejtette ki a történész, arra figyelmeztetve, hogy az olvasók ne a modern elvárások szerint értelmezzék a régi szövegeket. Szabó Ádám hozzátette: Anonymus nem történész volt, csupán összeállította a rendelkezésére álló forrásokból a történeteit.Ebből kiindulva a szakemberek egyetértettek abban, hogy Ménmarót, Glád vagy Gyalu valószínűleg csupán egy-egy közösséget szimbolizáló szereplők, nem valós történelmi személyek. Ugyanakkor a szimbolikus szereplők is képesek komoly társadalmi jelentést hordozni, különösen, ha egy közösség erre építi identitását. Mikor vált a történelem a politika eszközévé? Az eredettörténetek ma is szenvedélyes reakciókat váltanak ki emberek sokaságából, de hol gyökerezik ez az érzelmi kötődés? A nemzetállami gondolkodás a 19. században vált egyre inkább politikai és identitásformáló kérdéssé. A térségben a közösségek – a nyugati típusú történelmi emlékezettel ellentétben – nem monumentális építészeti örökséggel alapozták meg identitásukat, hanem olyan elbeszélésekkel, amelyek a folytonosságot, ősi jelenlétet, történelmi jogosultságot hangsúlyozták. Így születtek és erősödtek meg azok a narratívák, amelyek később érzelmi és politikai töltetet kaptak. De miért maradt ez máig megosztó és érzékeny téma, ha a szakemberek már utánajártak a részleteknek? A 19. század a nacionalizmus és politikai követelések kora volt, kiemelte a témát a tudományos keretből, és identitáskérdéssé tette. A legitimáció iránti igény érzelmekkel töltötte meg az eredetmítoszokat, a történetírást pedig ezek szolgálatába kényszerítették.„Sajnos ez a történelmi kontextus: az egész vita kilép a tudományos keretből, és politikai töltetet kap. Ez egy romantizált történetírás, amely bizonyos közösségek jogait vagy privilégiumait a történelmi jogosultsággal próbálja alátámasztani” – fejtette ki Eduard Nemeth. Hozzátette: a történelmi kutatás azonban nem kívánságműsor, nem abból kell kiindulni, mit szeretnénk igaznak látni, hanem abból, mit lehet bizonyítani. A jó történész tehát szenvedély és részrehajlás nélkül dolgozik. Egy hiánypótló párbeszéd ígéretes kezdete A beszélgetés tehát nem egy „végső igazságot” kívánt közölni. Megmutatta, hogyan működik a történelmi kutatás, milyen forrásokra támaszkodhatunk, és hol vannak a tudás határai. A szakemberek nyíltan vállalták, hogy ennek az óriási kirakósnak nagy része még mindig hiányzik, és nagyjából csak 10 százalékát látjuk. Különösen fontos tehát, hogy ne versenyként kezeljük a magyar és román közösség történelmi kérdésekben folytatott vitáit, hanem közhelyektől mentes, érett és elfogulatlan párbeszédet folytassunk a megosztó témákról is. Marius Turda arra biztatta a közönséget, hogy merjenek válaszokat keresni, történelmet tanulni, több nézőpontot megismerni. Szánják rá az időt még akkor is, ha az „abszolút igazság” sosem lesz maradéktalanul elérhető.A Románok és magyarok a közös múlt tükrében sorozat következő eseményét január 27-én rendezik meg a kolozsvári MCC-központban, címe Hunyadi János és Hunyadi Mátyás vagy Ioan de Hunedoara és Matia Corvinul?A beszélgetések célja, hogy romániai magyar és román történészek párbeszédére építve, összehasonlító és kiegyensúlyozott nézőpontból vizsgálja Románia, illetve Erdély történelmének vitatott kérdéseit. A meghívott szakértők tudományos alapossággal vizsgálnak olyan történelmi kérdéseket, amelyek a két nemzeti historiográfiában hosszú időn át eltérő értelmezéseket kaptak. A romániai nyilvánosságban példa nélküli kezdeményezésként ez a beszélgetéssorozat szakmailag igényes és nyitott megközelítést kínál a történelmünkről folytatott párbeszédhez – a közhelyek meghaladására és a múlt érett, elfogulatlan megértésére. Az MCC következő eseményeiről a szervezet Facebook-oldalán vagy az mcc.ro weboldalon értesülhetnek az érdeklődők. Hozzászólások Szupercím: Honnan ered a dákoromán kontinuitás elmélete? Sliderban megjelenés: Ki
