Közös küzdelmünk Chirmiciu András babu 2026. 03. 09., h – 17:41 Hunyad Jelenidő Lengyelország és Litvánia (illetve a másik két balti ország) Ukrajna legjelentősebb támogatói a nemzetközi porondon. Fegyverekkel, pénzzel, humanitárius segélyekkel és szinten minden egyébbel támogatják a szabadságáért és függetlenségéért küzdő Ukrajnát, és másokat is hasonlóra buzdítanak. Négy év alatt számtalan kezdeményezést indítottak el EU-s és NATO-s szinten e célból, illetve az agresszor Oroszország elleni szankciók fokozására. Lengyelország és Litvánia (illetve a másik két balti ország) Ukrajna legjelentősebb támogatói a nemzetközi porondon. Fegyverekkel, pénzzel, humanitárius segélyekkel és szinten minden egyébbel támogatják a szabadságáért és függetlenségéért küzdő Ukrajnát, és másokat is hasonlóra buzdítanak. Négy év alatt számtalan kezdeményezést indítottak el EU-s és NATO-s szinten e célból, illetve az agresszor Oroszország elleni szankciók fokozására.Hogyan látszik mindez litvániai lengyel szemszögből? Rajmund Klonowskit, a litvániai lengyel kisebbség képviselőjével, a Vilniusban megjelenő Kurier Wilenski napilap újságíróját kérdeztük. – Varsóban és Vilniusban Ukrajna feltétlen támogatása általános, bárki is lenne éppen hatalmon.– Ez a legtermészetesebb dolog. Szinte senkiben sem vetődik fel, hogy ne így legyen, sem a lengyelek, sem a litvánok körében, s ez az észtekre és a lettekre is ugyanúgy érvényes, noha az ottani helyzetet nem ismerem személyesen. Az orosz imperializmussal kapcsolatos fölöttébb keserű történelmi tapasztalatunk eredményezte ezt. A történelem bebizonyította, hogy miután az oroszok tönkretették Ukrajnát, és testileg-lelkileg megnyomorították az ukránokat, továbbmentek, Lengyelországot és Litvániát rohanták le. Miután 1654-ben legyűrték az ukrán kozákokat, az oroszok a közös Lengyel–Litván államot támadták meg. Vilniust hat évig tartották megszállás alatt, s ugyanolyan pusztítást végeztek ez idő alatt, mint manapság az ukrajnai Mariupolban, Bahmutban vagy Avdiivkában. Hat év orosz megszállás után Vilnius romokban hevert, lakosságának 85%-a elpusztult. Kétszáz év kellett, amíg szülővárosom visszanyerte korábbi népességszámát. Az épített örökséget ugyanúgy tönkre tették, semmit sem kíméltek, mindent elpusztítottak – Vilniusnak azért nincsenek középkori épületei, mert az orosz megszállók lerombolták, beleértve az ortodox templomokat is.– Elég régi események.– Sajnos többször megismétlődtek. 1920-ban, miután elfoglalták Ukrajnát, a szovjetek Lengyelországot támadták meg, Piłsudski marsall csodával határos módon győzte le őket Varsó határánál. 1932–33-ban Moszkva valós népirtást végzett Ukrajnában, a Holodomorban több millió ukrán parasztot pusztítottak el éhhalállal, az áldozatok száma 7 és 10 millió közötti. Az 1937–38-as nagy terror Ukrajnára keményebben lesújtott, mint a Szovjetunió más térségeire. Néhány évvel később Moszkva bennünket vett célba: 1939-ben Lengyelországot (és Finnországot), 1940-ben pedig Litvániát és a másik két balti államot rohanta le. Vérfürdőket rendeztek, tömegeket deportáltak Szibériába és Közép-Ázsiába, a litván lakosság közel harmada pusztult el (vagy menekült nyugatra), beleértve a majdnem egész társadalmi elitet, s Lengyelországban is milliós áldozatot szedett a szovjet megszállás.A tapasztalat egyértelműen mutatja, hogy miután az oroszok végeznek Ukrajnával, továbbmennek, s mi vagyunk a következő célpont. Illúzió remélni, hogy a medve jól lakna, ha felfalja Ukrajnát, az orosz imperializmus lényege a folytonos terjeszkedés. Ezért támogatjuk egyöntetűen az ukránok honvédő harcát, mert nemcsak saját magukért, hanem értünk is harcolnak. Amíg az ukránok a Dnyeper folyó mentén és Donbászban megállítják őket, az oroszok nem érnek el hozzánk, ha viszont Ukrajna elesne, nemcsak mi, hanem egész Közép- és Kelet-Európa veszélybe sodródna, az oroszok ugyanis a ti (Románia és Magyarország – szerk. megj.) határaitokra jutnának. Oroszország veszélyt jelent Európa, különösképpen Kelet-Európa számára, ezért létfontosságú, hogy megállítsuk hódító kampányát.– Már Nagy Katalin cárnő kijelentette a tizennyolcadik században, hogy „úgy tudom legjobban megvédeni Oroszország határait, ha minél tovább tolom ki őket”.– Az orosz imperializmus változatlan, különböző ürügyek alatt addig terjeszkednek, ameddig komoly ellenállásba ütköznek. Európai terjeszkedésük három fő útvonalon halad. A déli a Fekete-tenger mentén, Románia keleti részén keresztül a Balkán legyűrését célozza, a középső a Kárpátokon és Erdélyen keresztül Magyarország és Közép-Európa felé vezet, az északi pedig Litvánián és Lengyelországon át Berlin felé. A történelem során többször is használták, előbbit főleg a cárok az oszmánok ellen, utóbbi kettőt 1944–45-ben, amikor meghódították fél Európát, és eljutottak Berlinig, illetve 1956-ban és 1968-ban, amikor lerohanták Magyarországot, illetve Csehszlovákiát.– A lengyelek amolyan hivatásos szabadságharcosok voltak a tizenkilencedik században, mindig mások segítségére siettek, akár véráldozat árán is. Az 1848–49-es magyar szabadságharcban is sokan nagy számban harcoltak magyar oldalon.– 1795-ben Poroszország, Oroszország és a Habszburg Monarchia felosztotta egymás között a Lengyel–Litván államot. 1918-ig nem létezett sem Lengyelország, sem Litvánia. Ez idő alatt önerőből a lengyelek képtelenek voltak harcolni három nagyhatalom ellen, mások segítsége létfontosságú volt, de annak elnyeréséhez valamit nyújtani kellett cserében. Ezért csatlakoztak a lengyelek önkéntesen szinte minden európai nép szabadságharcához, a „a ti és a mi szabadságunkért” mottó alatt. Lengyel oldalról sokakban óhatatlanul Ukrajna mostani szabadságharca kapcsán is felelevenedik a dicső történelmi hagyomány, ami tovább fokozza az ukránok megsegítése iránti készséget. Litván szemszögből is van történelmi precedens, ráadásul frissebb. 1989–91-ben, amikor Litvánia a fél évszázados szovjet megszállás alóli függetlenségéért harcolt, az ukránok segítséget nyújtottak nekünk. 1991 januárjában a KGB fegyveres egységeinek támadása idején sok ukrán jött el Vilniusba, főleg Nyugat-Ukrajnából, hogy megvédje a litván parlamentet. Önszántukból jöttek saját költségükön, szabadságukat és életüket kockáztatták a litván függetlenségért. Ezt sem felejtjük el, noha a KGB-sek nem a parlamentet támadták meg, hanem a televíziót, 14 civil áldozatot szedve. Litván honfitársaim és lengyel nemzettestvéreim meggyőződéssel gondolják, hogy az ukrajnai hősök értünk is harcolnak. Erkölcsi kötelesség támogatni őket.– Litvániában lakossági pénzgyűjtést is szerveztek, hogy fegyvereket vásároljanak Ukrajnának.– 2022-ben röpke néhány nap alatt összegyűlt 7,5 millió euró lakossági adományokból, hogy Bayraktar-drónokat és tengeri drónokat vásároljanak Ukrajnának. Egy évvel később még nagyobb civil adományozási kampány során 15 millió eurót gyűjtöttek össze, hogy radart vegyenek Ukrajnának. Mindezek kizárólag önkéntes lakossági adományok voltak a nem egészen 3 milliós országban!– Litvániában lengyelek és oroszok is élnek.– Ne keverjük össze a kettőt, még véletlenül sem. A lengyelek őshonos nemzeti kisebbség Litvániában, akiket több mint 700 éve említik az írásos források. Az orosz nyelvűek pedig több nemzetiségű szovjet telepesek, akiket Moszkva tudatos állampolitika révén telepített oda a meggyilkolt és Szibériába deportált litvánok és lengyelek helyére, az etnikai arculat megváltoztatására, és a kommunista rendszer megszilárdítására. Nem kizárólag orosz nemzetiségűek, a hatalmas birodalom minden sarkából hoztak különféle nemzetiségű embereket – tatárok, baskírok, azeriek, mordvinok, udmurtok stb. –, akik akaratuk ellenére az eloroszosítás eszközeivé váltak. Litvániában jelenleg a lengyel kisebbség mintegy 200 ezres, és kb. ugyanannyi orosz nyelvű szovjet telepes él. Litvánia mondhatni, hogy szerencsés volt, Észtországban és Lettországban sokkal nagyobb volt a szovjet betelepítés, ott az összlakosság negyedét-harmadát teszik ki, miközben nálunk kevesebb, mint 10%-t. Fontos azonban kihangsúlyozni a különbséget, a balti államokban nincs orosz nemzeti kisebbség, csupán szovjet telepesek, a külvilág sajnos nincs tisztában ezzel, s Moszkva propagandája kihasználja ezt.– Dziekuje bardzo! – Szívesen. Hozzászólások Szupercím: Ukrajnai háború lengyel–litván szemszögből Sliderban megjelenés: Ki
