Ilona asszony folytatja a közösségépítést Balta János babu 2026. 10. 16., p – 12:00 Arad Jelenidő Almási Vince néhai kisiratosi polgármester feleségével, Ilona asszonnyal próbáljuk felidézni a közelmúltban elhunyt vezetővel és közösségépítővel kapcsolatos emlékeit. – Ehhez vissza kell menni az időben a szülőfalumba, Majláthfalvára, a gyermekkoromba, édesanyámhoz, aki mindig azt mondta, az emberek jók, s segített, ahol csak tudott, és az édesapám is társ volt ebben. Nem voltunk gazdagok, inkább szegények. Almási Vince néhai kisiratosi polgármester feleségével, Ilona asszonnyal próbáljuk felidézni a közelmúltban elhunyt vezetővel és közösségépítővel kapcsolatos emlékeit. – Ehhez vissza kell menni az időben a szülőfalumba, Majláthfalvára, a gyermekkoromba, édesanyámhoz, aki mindig azt mondta, az emberek jók, s segített, ahol csak tudott, és az édesapám is társ volt ebben. Nem voltunk gazdagok, inkább szegények. Parasztcsalád módjára a szüleim látástól vakulásig dolgoztak, mindenben segítettek egymásnak. Tőlük örököltem a segítségnyújtás örömét. A mai napig sem tudom megérteni, hogy miért, de már óvodás vagy kisiskolás koromban elhatároztam: gyógyszerész leszek. Szerintem az egyik legszebb hivatás segíteni a beteg embereken. Gyógyszerészeti egyetem csak Kolozsváron, Bukarestben, Iașiban, illetve Marosvásárhelyen működött. Marosvásárhelyre kerültem, ahol megismerkedtem a jövendőbeli férjemmel, a kisiratosi Almási Vincével, aki a marosvásárhelyi Testnevelő Főiskolán tanult. Az hároméves, miközben a Gyógyszerészeti Egyetem ötéves volt, ezért egyszerre végeztünk. Más-más területen, de mindketten segíteni próbáltunk az embereken. Vince két évvel idősebb volt nálam, de neki eleget kellett tennie a katonai szolgálatnak, utána összeházasodtunk, és Kürtösön telepedtünk le, mert ott volt gyógyszerészi állás. Vince viszont Kisiratoson kapott testnevelő tanári állást. 36 évig naponta ingázott a két település között. Közben Vince az odaadó munkájával olyannyira elnyerte nemcsak a kisiratosiak, hanem a kürtösiek bizalmát is, hogy 6 évi munkájának az elismeréseként megválasztották alpolgármesternek. Ugyancsak neki köszönhető a kürtösiek bizalmának az elnyerése, hogy a kiírt népszavazáson hozzájárultak Kisiratosnak a Kürtöstől történt leválásához, amivel az addigi falu visszanyerte községi rangját is. Ő Kisiratoson dolgozott, de Kürtösön éltünk, csakhogy a kisiratosi rengeteg munkája miatt szinte soha nem volt otthon. Eleinte Kisiratoson nem volt gyógyszertár, hanem az orvosi rendelő előszobájában egy szekrényből osztottam szét a betegek között a gyógyszereket, hogy az emberek ne legyenek kénytelenek télen-nyáron Kürtösre utazni a gyógyszerekért. A kürtösi gyógyszertárban a román kolléganők számára szenzációnak hatott az állam nyelvén hiányosan beszélő kisiratosi magyarok kiszolgálásának a lebonyolítása. 1973-ban átvettem a kürtösi patika vezetését, és mivel Kisiratoson eladóvá vált egy ház, azt megvásároltuk, és gyógyszertárrá alakítottuk, hogy a kisiratosiak ne legyenek kénytelenek Kürtösre járni az orvosságokért. Ugyanakkor Kürtösön a patika órarendjén kívül is, legyen az hétköznap vagy ünnepnap, éjjel-nappal kiszolgáltam az orvosságot igénylőket. A gyermekeim úgy nőttek fel, hogy kopogtatásra, csengetésre kaput nyitottam a hozzám fordulóknak, kiszolgáltam őket. Olyan eset is volt, hogy egy asszonynak egy hétig székrekedése volt, ezért éjjel 3 órakor a férje bekopogott az ablakon, hogy adjak neki valami hashajtót, mert az asszony már képtelen elviselni a fájdalmakat. 1992-ben köteleztek bennünket, hogy vásároljuk meg a patikákat, mert Ceauşescunak sok más mellett az is bűne volt, hogy nem lehetett gyógyszereket kapni. Úgy gondolták, a gyógyszerészek úgy szerezzék be azokat, ahogyan tudják. A barátnőmmel Bukarestig mentünk gyógyszerekért a gyógyszergyárba. Közben a pénzügyi ellenőrök folyamatosan zaklatták a gyógyszerészeket. Adrian Năstase miniszterelnök idején például megesett, hogy megérkeztek az ellenőrök, és kijelentették: ha kifizetünk egy kisebb, meghatározott összegű bírságot, akkor nem ellenőrzik a nyilvántartást. Mindemellett sok fiatal gyógyszerész is jelentkezett nálam tapasztalatszerzés céljából. A 43 évi szolgálatom alatt mintegy 60-70 gyógyszerész, asszisztens vagy gyógyszerész-palánta tanult nálam. Ez úgy működött, hogy elmentek a megyei igazgató úrhoz, ugyanis akkoriban községből, városba nem lehetett áthelyezést kérni. Mivel Kürtös város volt, ahhoz, hogy Aradra vagy más városba mehessenek, jelentkeztek Kürtösön, ahonnan a továbbiakban Arad, Temes vagy Hunyad megye bármelyik városában elhelyezkedhettek. Én szívesen segítettem nekik, és mielőtt nyugdíjba vonultam, megkeresett néhány nálam is járt fiatal gyógyszerész, aki átölelt és megköszönte, amiért sokat tanulhatott tőlem.– Hogyan lehetett a hivatást összekötni a polgármester-feleség státusszal?– Sajnos, mindketten állandóan nyakig voltunk a munkában, ezért a magánéletünkre, az együttlétünkre nagyon kevés idő adatott – gördülnek ki Ilona asszony könnyei. – Mindig odafigyeltem, hogy a betegeimre ne tukmáljak nagyon drága gyógyszereket, amelyeknek ráadásul a hatékonysága elmaradt az elvárttól. Ameddig a szüleim éltek, hetente vittük Majláthfalvára a gyógyszereket, amelyeket az emberek kérésére édesanyám rendelt meg, vitt nekik haza. Akkoriban a faluban nem volt gyógyszertár, ezért Vingára kellett menni az orvosságokért. – Meséljen az Őszirózsa nyugdíjasklubról.– Amikor a férjem, Vince nyugdíjba vonult, Kisiratoson megalakítottuk az Őszirózsa nyugdíjasklubot. A férjem volt az elnök, magam a segéd, a titkár, a pénztáros, valamint a telefonszolgálatos. Őszintén szólva, nagyon szerettem a nyugdíjasoknak telefonálgatni, értesíteni őket a Vincével közösen szervezett programokról. A felhívott idősek elmondták az ügyes-bajos dolgaikat is, amelyeket türelmesen meghallgattam, és ha ötletekkel segíteni tudtam, azokat elmondtam nekik. A férjemmel, Vincével együtt, mindenfajta ellenszolgáltatás nélkül foglalkoztunk a nyugdíjasokkal. Vince halála után átvettem a nyugdíjasklub vezetését, az idősek iránti tisztelettől, szeretettől indítva. A továbbiakban egyedül szerveztem a kirándulásokat. A szentpáli és a nagyiratosi klubtagokkal együtt voltunk Hunyad megyében, Buziásfürdőn, Menyházán, a gyulai várban és az Almásy-kastélyban. A máriaradnai búcsún, továbbá a temesvári karácsonyi vásáron is részt vettünk. A jelzett kirándulások megszervezése nem volt könnyű, a nyugdíjasokkal csak sok szeretettel, odaadással, önkéntes munkával, önzetlenül lehet foglalkozni. Ez az én elvem, és amikor végképp elfogyott az erőm, szomorúan, de el kellett engednem őket. Lemondtam az elnökségről egészségi okokból, illetve mert túl fáradtnak éreztem magam. Mivel azonban nem szerettem volna teljesen megválni tőlük, felajánlottam, hogy a községi könyvtárban időnként felolvasnék nekik. Amint az időjárás megfelelő lesz, újra szeretném elkezdeni a felolvasásokat. Egy-egy kirándulás megszervezése nem könnyű vállalkozás, hiszen az autóbusz lefoglalásától, a szállás, illetve a vendéglők lefoglalása is az én dolgom volt, mindezt két évig egyedül végeztem. A keresztlányom, Almási Tímea vette át a stafétát, aki a sógoromnak a leánya. Amikor hallotta, hogy én lemondok, bejelentette: Ő átvenné, fiatalosabb lendülettel szervezné a nyugdíjasklub életét.– Térjünk vissza Vincére, akivel jó barátságban voltam, hiszen a közösségi tevékenységeink gyakran összefonódtak, ő szervezte, én a sajtóban népszerűsítettem azokat. Legjobban azt tiszteltem benne: ha bármikor témahiányban „szenvedtem”, felhívtam Vincét, aki minden alkalommal 3-4 kisiratosi tervezett vagy megtörtént közösségi tevékenységről tudott beszámolni, soha nem mondta, hogy Kisiratoson nem történt semmi. Nem egyszer „ki is kaptam” más polgármesterektől, akik azt állították, hogy kivételt teszek Vincével. Bizonyára volt is benne valami igazság, de az ő gondoskodása, lelkesedése párját ritkította. Tulajdonképpen mikor derült ki a betegsége?– 2024 januárjában úgy érezte, nincs étvágya, annyira telített, hogy egy pohár vizet sem tudna lenyelni. Elment kivizsgálásra, ahol az orvos megállapította, hogy a nyelőcsöve mellett valamilyen sérv található. A véranalízis eredménye jó volt, a csípőjénél a hátgerincébe becsípődött egy idegszál, ezért nem tudott rendesen járni, ezért masszíroztatta a derekát. Elkezdett kerékpározni, de észrevettem, hogy már nem olyan, mint volt, a füle is be volt dugulva. Márciusban meghívták a Rónasági Citerazenekart egy könyvbemutatón játszani. Őt bárhova meghívták, valamilyen megemlékezésre vagy ünnepségre, soha nem olvasta fel az előre megírt mondanivalóját, hanem szabadon mondta el. Amikor hazaért, arra panaszkodott, hogy nem hall, zúg a füle, lefeküdt, majd elkezdett csuklani. Január 15-én rávettem, hogy menjünk át Magyarországra, a lányunkhoz, Andreához, aki Vácon orvos. Miután megérkeztünk, a lányunk bevitte a klinikára, elvégezték az analíziseket, szondával is ellenőrizték. Ott volt egy hétig, majd panaszkodott az elviselhetetlen fájdalmaira, ezért az orvos a műtét mellett döntött. Miután megtörtént, kiderült, hogy hasnyálmirigy-rákban szenved, ezért Budapestre vitték, ahol még élt három napig, majd elment – csuklik el a hangja Ilonának. Nem véletlenül, hiszen elment az örökmozgó, határtalan segítőszándékkal magáldott ember, aki nyugdíjasként úszótanfolyamokat tartott a gyermekeknek, és 2024-ben is tervezte a tanfolyamok folytatását nem csak a helybeli, hanem a megyebelieknek is. Összesen, mintegy 3000 gyermek tanult meg úszni Almási Vince jóvoltából. Ugyancsak sokat segített a kisiratosi szántóföldeknek a visszaigénylésében és telekkönyvezésében. Ilona asszony, az elhunyt férje példáján elindulva, manapság is több mindent vállal a kisiratosi közéletből. A közelmúltban megválasztották, Gulyás Judit elnök mellett, az RMDSZ Kisiratosi Nőszervezete alelnöki tisztségébe, a vezetésével rendbe tették a helybeli könyvtárat. Ott azonban nincs fűtés, ezért Korondi Józsa Erika polgármester megígérte, hogy hideg időben a könyvbarátok a polgármesteri hivatal dísztermében találkozhatnak, olvashatnak, beszélgethetnek. Ilona asszony azonban elhatározta, hogy tágas házának a nappalijában is találkozhatnak, ahol jó feltételek mellett, közösen énekelhetnének, beszélgethetnének. Erre talán a közelgő karácsony adhatna alkalmat, amikor együtt lehetnének. Nyáron is nagyon jó helyszín lett volna a házuk, hiszen nagy udvaruk van, ahol árnyékban élvezhetnék az együttlétet. Ameddig élt Vince, és este hazaért, bármilyen fáradt is volt, hozzáfogott az udvar és a kert takarításához, csinosításához – mondta el Ilona asszony, aki mindenben megpróbál megfelelni az örökmozgó, közösségépítő férje, Almási Vince néhai polgármester szellemi hagyatékának. Hozzászólások Szupercím: Megfelelni Almási Vince mércéjének Sliderban megjelenés: Ki
