Gyökeres stratégiaváltás ideje Chirmiciu András magdi 2024. 09. 06., p – 09:36 Jelenidő Történelmi vereséget szenvedtek a függetlenséget célzó, nemzeti beállítottságú katalán pártok az országos spanyol pártokkal szemben a májusi helyhatósági választáson a Katalán Autonóm Tartományban. Hasonlóra az ezredforduló óta nem került sor, a helyi katalán politikai alakulatok magabiztosan uralták Katalóniát, az országos spanyol pártoknak pedig csak másodlagos szerep jutott. Most viszont a spanyol szocialista párt vezetésével alakult meg a tartományi kormány. Úgy fest, hogy a 2017-es függetlenségi népszavazás kudarca mérföldkőnek bizonyult a katalán nemzet számára, sorsát hosszú távon befolyásolhatja. Mindezekről Marc Marcé Casaponsával, a Regio 7 katalán nyelvű napilap elszántan függetlenségpárti főszerkesztőjével beszélgettünk. Történelmi vereséget szenvedtek a függetlenséget célzó, nemzeti beállítottságú katalán pártok az országos spanyol pártokkal szemben a májusi helyhatósági választáson a Katalán Autonóm Tartományban. Hasonlóra az ezredforduló óta nem került sor, a helyi katalán politikai alakulatok magabiztosan uralták Katalóniát, az országos spanyol pártoknak pedig csak másodlagos szerep jutott. Most viszont a spanyol szocialista párt vezetésével alakult meg a tartományi kormány. Úgy fest, hogy a 2017-es függetlenségi népszavazás kudarca mérföldkőnek bizonyult a katalán nemzet számára, sorsát hosszú távon befolyásolhatja. Mindezekről Marc Marcé Casaponsával, a Regio 7 katalán nyelvű napilap elszántan függetlenségpárti főszerkesztőjével beszélgettünk. – Mekkora lehet manapság a függetlenségpártiak aránya Katalóniában? – A választási eredmények jól tükrözik a jelentősen megváltozott közhangulatot. Lényegében három, aránylag egyforma kategóriáról beszélhetünk, a Spanyolországhoz való tartozás elszánt hívei a lakosság kb. egyharmadát teszik ki, az alkalomtól függően változó álláspontúaké szintén kb. egyharmad, a katalán függetlenség feltételen támogatói pedig úgyszintén kb. egyharmadnyian vagyunk.– Korábban jelentős volt a függetlenségi lelkesedés, néhány évvel ezelőtt Barcelonában járva az volt a benyomás, hogy már-már eufóriás szintű.– A 2017-es függetlenségi népszavazás kudarca mély depresszióba ejtette a katalán hazafiakat, és gyökeresen megváltoztatta Katalónia társadalmi és politikai arculatát. Akkor az ingadozók jelentős részét a felemelő közhangulat a függetlenség-pártiak irányába sodorta, manapság viszont az ár inkább a Spanyolországon belüli boldogulás karjaiba sodorja őket.– A 2017-es kudarc után Katalónia függetlenségpárti tartományi és helyi vezetői hangsúlyozták, hogy nem mondanak le céljukról, később újra próbálkoznak. A választási vereség után is így gondolják?– Jelenleg nyilván nem aktuális a téma, a helyzet kedvezőtlen belföldön és külföldön egyaránt. A katalán nemzeti erőkre továbbra is a csüggedés jellemző, még nem jutottunk túl ezen, s nemcsak a mi próbálkozásunk járt kudarccal, a 2014-es skót függetlenségi népszavazás is megbukott. Sőt, Putyin az orosz nyelvűek állítólagos üldözése ürügyén indított fegyveres támadást Ukrajna ellen, egyszóval a jelenlegi helyzet korántsem kedvező a nemzeti ügyeknek, Brüsszelben nem támogatják, sőt, nem is nézik jó szemmel az ilyen jellegű kezdeményezéséket. Az EU garancia, hogy a határok nem változnak meg Európában, de ugyanakkor garancia számunkra is, hogy a spanyol tankok nem fognak bevonulni Katalóniába, hogy eltiporjanak bennünket és nemzeti céljainkat. Ezeket nyilván figyelembe kell hogy vegyük. Jelenleg belföldi társadalmi bázisunk drasztikusan megingott, és a nemzetközi helyzet sem alkalmas. Amúgy is szükségünk van stratégiaváltásra, építkezésre, a nemzeti öntudat megerősítésére kell koncentrálni. Mindenekelőtt a nyelvkérdésre.– Barcelonában, a katalán fővárosban járva feltűnt, hogy a közfeliratok nagy része egynyelvű katalán, s csak a fontosabb intézményekre, turisztikai látványosságokra jellemző a katalán–spanyol kétnyelvűség. Az utcákon azonban több spanyol szót hallani, mint katalánt.– Sajnos Katalóniában a spanyol nyelv elterjedtebb, mint a katalán, a fővárosban pedig egyértelműen dominál. Ráadásul a helyzet romlott az utóbbi években, a katalán nyelv aránya csökkent, a spanyolé viszont növekedett. A katalán csupán kisebb településeken dominál. Közfeliratoknál a katalán aránya meghaladja a spanyolét, az élet többi területén viszont csak vidéken. Még aggasztóbb, hogy a modernizmus spanyol nyelven jut el a katalánokhoz, a hollywoodi filmeket például spanyol fordítással nézik, katalán videójátékok sincsenek, a globalizmus is inkább spanyolul jut el hozzánk az internet révén, mintsem anyanyelvűnkön.– A katalán nyelv helyzete mégis sokkal jobb manapság, mint fél évszázaddal ezelőtt. – Kétségtelenül, a nyolcvanas-kilencvenes években sokat javult, jól emlékszem, milyen optimizmus uralkodott akkoriban, miután Franco tábornok vaskezű diktatúrája idején durván tiltották a katalán nyelv nyilvános használatát, semmilyen anyanyelvű sajtó vagy iskola nem volt, még elemi sem, minden kötelezően spanyolul volt. Katalónia 1978 óta rendelkezik autonómiával Spanyolországon belül, azóta a katalán és a spanyol egyaránt hivatalos tartományi szinten. A nyolcvanas–kilencvenes években a hangsúly egyértelműen a nyelvi-nemzeti megerősödésre esett, sikerült is visszafordítanunk a nyelvvesztési tendenciát, a katalán nyelv évről évre egyre jobban terjedt, főleg a fiatalabb nemzedékek körében, a sajtó és az oktatás felvirágzott. Az ezredforduló táján azonban a nyelv és a nemzeti önazonosság megerősítése valahogy háttérbe szorult, 2010 után pedig jóformán elhanyagoltuk, s egyértelműen a politikára, pontosabban Katalónia függetlenségének kivívására koncentráltunk szinte egy évtizeden keresztül. Közben viszont mélyreható társadalmi változások zajlottak, melyekkel nem foglalkoztunk. – A bevándorlásra gondol?– Igen, arra. A Franco idején az ország szegényebb vidékeiről érkezett spanyolok közül sokan megtanultak katalánul a nyolcvanas–kilencvenes években, az újabb bevándorlók viszont már nem. Katalónia 7,5 milliós lakosságából (a tágabb értelembe vett Erdély lakossága 6,4 millió – szerk. megj.) kb. 5 millió katalán nemzetiségű, valamivel több, mint egymillió spanyol, s közel másfél millió külföldi bevándorló, akik az ezredforduló után érkeztek, főleg Marokkóból, Romániából és Latin-Amerikából. Ők spanyolul tanulnak meg, spanyol iskolába íratják gyerekeiket, a latin-amerikaiak pedig eleve spanyol anyanyelvűek. Sőt, a katalánok között is kezd megfordulni a tendencia, évről évre egyre többen íratják spanyol nyelvű iskolába gyerekeiket, mert katalánul már eleve tudnak otthonról, a közéletben pedig úgy is a spanyol dominál, egyre nagyobb mértékben a külföldi bevándorlás nyomán. A bevándorlók egyértelműen spanyol nyelvűnek tekintik Katalóniát, többségük nem tudatosítja, hogy a katalán nemzet hazájába vándorolt be, hanem egyszerűen Spanyolországba, s másodlagos számukra, hogy annak melyik vidékére. Sőt, sajnos a katalánok között is vannak olyanok, akiknek természetes a spanyol nyelv dominanciája Katalóniában, hiszen a spanyol az egész ország nyelve, a katalán pedig csak szűkebb hazájuké. Mi viszont annyira el voltunk foglalva a függetlenséggel, hogy semmilyen konkrét stratégiát sem dolgoztunk ki a bevándorlók integrálására és a nemzeti öntudat további megerősítésére a katalánok körében. A nemzeti öntudat alapja nálunk is az anyanyelv, mint Európa annyi más népénél, ha nyelvileg beolvadunk, akkor a nemzeti öntudat is elvész. Mi nem vagyunk olyan helyzetben, mint a nemzedékek óta angol nyelvű skótok és írek – vagy újabban az orosz nyelvű ukránok –, hogy a nemzeti öntudat túlélje a nyelvi asszimilációt.– Nálunk, Erdélyben a magyarság prioritása mindig is a nemzeti öntudat és az anyanyelv megőrzése volt, a politikai célok pedig másodlagosak és az előbbiek szolgálatába állítottuk.– Számunkra is követendő példa. Ha az alap szilárd, a remény sosem vész el, később ki lehet használni a kedvező alkalmakat. A skótok nemzeti öntudata például kőkemény, még ha angol nyelven fejeződik ki, bármikor tarthatnak újabb függetlenségi népszavazást, megvan hozzá a szolid társadalmi alap, csupán kedvező alkalom kell hozzá. Nekünk viszont hiába adódik később kedvező alkalom, nem lesz az a társadalmi alap, amely képes lenne kihasználni, ha tovább erodálódik nemzeti öntudatunk.– Köszönöm a beszélgetést!– Én is köszönöm! Hozzászólások Szupercím: Katalónia a nemzeti önazonosság és a politika között Sliderban megjelenés: Ki
