Egy kicsengetés emlékére Hudy Árpád babu 2024. 05. 30., cs – 18:27 Arad Jelenidő Érettségi hetven évvel ezelőtt címmel ifjonc újdondászként riportot írtam lapom, a Vörös Lobogó 1982. augusztus 8-i, vasárnapi számába, a Sorsok, emberek rovatba. Találó volt ez a felcím. A nyomasztó kisebbségi lét és a többségieket is fojtogató kommunista ideológia Szküllái és Kharübdiszei között navigálva idéztem fel távoli sorsokat. Fiatalkori írásom papírlyuggató mechanikus írógéppel rögzített kéziratát olvasgatom most, hogy saját ötvenedik érettségi találkozómra készülődöm Aradra. Érettségi hetven évvel ezelőtt címmel ifjonc újdondászként riportot írtam lapom, a Vörös Lobogó 1982. augusztus 8-i, vasárnapi számába, a Sorsok, emberek rovatba. Találó volt ez a felcím. A nyomasztó kisebbségi lét és a többségieket is fojtogató kommunista ideológia Szküllái és Kharübdiszei között navigálva idéztem fel távoli sorsokat. Fiatalkori írásom papírlyuggató mechanikus írógéppel rögzített kéziratát olvasgatom most, hogy saját ötvenedik érettségi találkozómra készülődöm Aradra. Az akkori képzelt időutazás leírása több tekintetben mai, valós múltbalátogatásom előfogalmazása. „Az öregkor legjelentősebb eseményei az évfordulók. A múltidézés nosztalgiája váltja fel a lázas tenniakarás, a mindennapi becsületes helytállás éveit” – indítottam beszámolómat. Elvont okoskodás egy huszonhét évestől, mégis, negyvenkét esztendővel később, immár érintettként sem nagyon tudnám másként megfogalmazni. De következzenek azok a részek, amelyeket aktuálissá érlelt belőle az idő.„1912-ben az Aradi Felső Kereskedelmi Iskola három osztályának kilencvenhárom végzőse vett búcsút három évi tanulmányainak színhelyétől.” „1922-ben, a tízéves érettségi találkozó szervezési listája szociográfiai hitelű dokumentuma az elvonult vérzivatarnak. Mint tizedelés nyomán sorakoznak az egykedvű 'meghalt' bejegyzések az egykori társak névsorának jobb oldalán. Abban a sorban pedig, amelyik a hollétekről tájékoztat, sokféle helységnév olvasható.”„Aztán jöttek az újabb, kerek évfordulós osztálytársi összejövetelek, fogyatkozó számú, egyre nehezebben összegyűlő részvevőkkel. Mind közül a legfelejthetetlenebb az ötvenedik. Amelynek ünnepi beszédében többek között a következő hangzott el: »Eljöttünk ismét drága iskolánkba, hogy magunk elé képzeljük a múltat (…), hogy a névsor olvasásakor a hajdani jog–történelem–számtan-feladat helyett az elmúlt ötven évben személyünkkel kapcsolatos eseményekről számoljunk be. (…) Nagyot fordult a világ az elmúlt ötven esztendő alatt…«” Csak pár adatot, évszámot kell megváltoztatni küszöbön álló találkozóm leírásához. Íme: 1974 júniusának első szombatján az Aradi 3-as Számú Líceum két magyar osztályának hatvanhat végzőse vett búcsút négy évi tanulmányainak színhelyétől.Ha nem is tíz, hanem közel húsz évre rá, s ha nem is vérzivatar, de mindenképp egy világomlás szele bennünket is, akár nagyapáink nemzedékét, szétzilált, és sokunkat szerteszórt a nagyvilágba. S most újra összegyűlünk poraiból újjászületett, szeretett iskolánkba, hogy fürkésszük egymáson régi arcunkat, s felidézzük egykori önmagunkat, nem feledve azokat, akik már nem jöhettek el.Május 31-én, pénteken déltől a Jelen Házban, június 1-jén, szombaton 9 órakor a Csiky Gergely Főgimnáziumban találkoznak a volt „Hármas” 1974-es magyar tannyelvű végzősei, a IV. C (reál) és a IV. D (humán) osztály diákjai. Hozzászólások Sliderban megjelenés: Ki
