Az Örökkévaló bemutatkozása babu 2023. 08. 17., cs – 16:09 Arad Hitélet A világmindenség keletkezését tudományosan bizonyítani nem lehet. Különböző természettudósok, filozófusok írásos művei felett toronymagasan áll a Könyvek könyve, a Biblia. Egyértelműen a legek könyve: a világon a legtöbbször és legtöbb nyelvre lefordított írásmű. 66 könyvből tevődik össze. „És ha hallgatnak szavadra, akkor menj…”(2 Mózes 3, 18.)A világmindenség keletkezését tudományosan bizonyítani nem lehet. Különböző természettudósok, filozófusok írásos művei felett toronymagasan áll a Könyvek könyve, a Biblia. Egyértelműen a legek könyve: a világon a legtöbbször és legtöbb nyelvre lefordított írásmű. 66 könyvből tevődik össze. Több ezer évig íródott. Szerzői között van egyszerű pásztor, halász, király, tudós farizeus… stb. A zsidóság és a kereszténység a Szentlélektől sugalmazottnak tekinti, ezért szentnek nyilvánítja. Ezt erősíti meg Pál apostol a Timóteushoz irt levelében: „A teljes írás Istentől ihletett, és hasznos a tanításra, a feddésre, a megjobbításra, az igazságban való nevelésre.” (2 Tim. 3, 16.) A Biblia legrövidebb fejezete a 117. Zsoltár, míg a leghosszabb a 119. A kettő között a 118. Zsoltár a Biblia közepén van. Ezen belül is a 118. Zsoltár 8. igeverse található a Biblia kellős közepén, ami tulajdonképpen a Biblia központi mondanivalóját tartalmazza: „Jobb az Úrban bízni, mint emberekben reménykedni.” Isten csodálatos és egyértelmű üzenete az emberek számára.Kedves nemzettársaim: Blaise Pascal, a híres francia matematikus-fizikus nagyon jelentős igazságot fogalmazott meg, amikor azt mondta: „Minden ember szívében van egy Isten alakú vákuum, melyet sohasem lehet betölteni semmilyen teremtett dologgal. Csak Isten töltheti be azt.” Nyilvánvaló minden ember számára, hogy csak néhány évtizedes „tartózkodási engedélyünk” van ezen a földön. Isten igéje úgy fogalmazza ezt meg: „A por visszatér a földbe, olyan lesz mint volt, a lélek pedig visszatér Istenhez, aki adta.” (Préd. 12, 7.) Nos, alapvető fontosságú kérdés, miután szükségszerűen át kell lépnünk a „túlsó partra”, milyen viszonyt ápolunk itt e földön Istennel, mert az igazi lényünk, a halhatatlan szellemi részünk visszatér az időn túli örök létbe. A találkozás örömteljes, vagy keserű volta itt e földön dől el.A Teremtő Isten, aki a vele való folytonos együttlét gondolatával teremtette az embert, már itt e földön kezdeményezi és lehetővé teszi a találkozás lehetőségét. Szeretetből, kényszer nélkül, és ha az ember nem fordít hátat neki, ez meg is történik. A Biblia számos felejthetetlen találkozást örökít meg számunkra.Egykor az Egyiptomban letelepedett zsidó nép túlszaporodásától tartva, a fáraó rendeletére, minden újszülött fiúgyermeket a Nílus folyóba dobva kellett megölni. Ilyen körülmények között született a bibliai Mózes egy Istenfélő héber családban. Az édesanya – isteni sugallatra – a csecsemőt egy szurokkal és gyantával jól elszigetelt gyékénykosárba tette, majd a kosarat a Nílus folyóban levő nádas területre helyezte. A fáraó leánya, aki éppen fürödni érkezett a folyóhoz, amikor megpillantotta a gyékénykosarat, cselédjével odahozatta, majd felnyitva síró fiúgyermeket talált benne. A csecsemő nővére a közelben tartózkodott, figyelve az eseményeket, majd gyorsan odalépett és felajánlotta, hogy hív a héber nők közül egy szoptatós anyát, aki a gyermeket gondjaiba veheti. Miután a fáraó leányának szívét a gyermek iránti szánalom hatotta át, elfogadta a javaslatot, sőt, jutalmat ígért a gondozásért. Így került vissza a csecsemő Mózes saját édesanyjához, aki később a nevelés folyamán tudatosította benne héber voltát, és elültette szívében az örökkévaló iránti szeretet magját. A férfivá érés idejét a fáraó palotájában töltötte, ahol korának megfelelő színvonalas képzésben is részesült. Egy alkalommal, amikor meglátogatta a rabszolgasorsban levő nemzettársait, szíven ütötte egy számára kellemetlen jelenet: egy egyiptomi férfi keményen bántalmazott egy héber férfit. Mózes odalépett, és egy végzetes ütéssel leterítette az egyiptomit. A dolog kitudódott, és miután a fáraó halálra kerestette Mózest, menekülésre kényszerült. Midián földjére érkezve a helység papja családjába fogadta, ahol a pap leányával házasságot is kötött. Ettől kezdve négy évtizedig pásztorkodással foglalkozott, apósának, Jetrónak a juhait legeltette. Egy alkalommal, döbbenettel látta, hogy egy csipkebokor folyamatosan lángol, de a tűzláng nem emészti el. Amikor csodálkozással a bokorhoz közeledett egy váratlanul érkező hang a nevén szólította: Mózes! Mózes! A hang hallatára nyomban válaszolt: itt vagyok. Ekkor maga Isten állította meg: „Ne jöjj közelebb! Old le a sarudat lábadról, mert szent az a föld ahol állasz!” Majd így folytatta: „Én vagyok atyáidnak Ábrahámnak, Izsáknak, és Jákobnak Istene!” Ekkor Mózes elfedte arcát, mert félt rátekinteni Istenre. Az Úr így folytatta: „Meghallottam az egyiptomi rabságban levő népem szabadulásért esedező kiáltását, ezért elküldelek téged a fáraóhoz, hogy vezesd ki népemet, Izrael fiait Egyiptomból!” Mózes, döbbent félelemmel hallgatta a nagy megbízatásra vonatkozó felszólítást, majd azt kérdezte az Úrtól: ha nemzettársaim megkérdezik mi a neve a téged küldő hatalomnak, mit mondhatok? Ekkor hangzott el az a „bemutatkozás”, amely egy szóban utal a Teremtő Isten örökkévaló voltára is. „Így szólj Izrael fiaihoz: a Vagyok küldött engem hozzátok!” Ez a találkozás, döntően meghatározta Mózes további életét, hiszen az Örökkévalótól személyesen kapta a nagy feladatot. Nos, bár Isten a minden hatalom birtokosa, ettől függetlenül nem kényszeríti akaratát senkire, tiszteletben tartja az ember szabad döntését: elfogadja, vagy visszautasítja a megmentését szolgáló isteni tervet. Ezért a Mózesnek szóló megbízatás úgy hangzott: jelentkezzél Izrael vénjeinél és „ha hallgatnak szavadra, akkor menj be Izrael vénjeivel Egyiptom királyához!” (2. Mózes 3, 18.)Drága magyar testvéreim! Jézus Krisztus egykor időlegesen otthagyta mennyei trónját, hogy megmentsen bennünket a bűnnek halált okozó vírusától. A kereszten kifolyt isteni vér jelenti számunkra a „megmentés szérumát”. Jézus maga is többször használta magára nézve a Vagyok nevet: „Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, csak általam.” (Ján. 14, 6.) Még egy ragyogó példa arra, hogy amikor a Vagyok szó elhangzott Jézus ajkáról, isteni hatalmát sugározta: a farizeusok által Jézus letartóztatására küldött csapat vezetői a tanítványi csoporthoz érkezve bejelentették, hogy a názáreti Jézust keresik. Nos, a kérdésre egyenes, bátor válasz hangzott el Jézus ajkáról: „Én vagyok!” Erre a fegyveresek visszatántorodtak, és földre estek. De tovább Jézus nem élt isteni hatalmával, hiszen Ő megváltásunkért jött e földre, hogy a golgotai kereszt áldozatával megnyissa számunkra az örök mennyei hon ajtaját. Zengje hát minden magyar ember: „Jézus karjára bizton hajtom fejem le én, abban találom üdvöm, ha nyugszom kebelén.”Bátkai Sándor Hozzászólások Sliderban megjelenés: Ki
