Az ízlelőbimbók tánca babu 2024. 01. 26., p – 18:27 Jelenidő A szerző, Pápai Sarolta Aradon érettségizett, a kolozsvári Babeş–Bolyain magyar–angol szakos, a szegedi egyetemen végzett angol bölcsészként. Idegenvezető, drámajáték-vezető, kulturális menedzser, hivatásában kiteljesedni magyar lektorként tudott igazán. A szerző, Pápai Sarolta Aradon érettségizett, a kolozsvári Babeş–Bolyain magyar–angol szakos, a szegedi egyetemen végzett angol bölcsészként. Idegenvezető, drámajáték-vezető, kulturális menedzser, hivatásában kiteljesedni magyar lektorként tudott igazán. A szkopjei (Macedónia) és a sumeni (Bulgária) egyetemeken tanított éveken keresztül magyart, mint idegen nyelvet, jelenleg a Mongol Nemzeti Egyetem magyar vendégoktatója Ulánbátorban. Onnan küldi tudósításait.A mongolok – étkezés szempontjából – az évet kettőre osztják. Októbertől márciusig általában vörös húsokat esznek: lóhúst, tevehúst, bárányhúst, kecskehúst, sőt a vadon élő jak húsát is, márciustól októberig pedig fehér diétán vannak. Ilyenkor több mint 2000 tejterméket készítenek, amely a magas koleszterinre is jó hatással van. Mindez a nomád életmód és az itteni éghajlati viszonyokhoz alkalmazkodva alakult ki. A februári holdújév (Tsagaan Sar) ünnepére már hetekkel előtte kezdenek készülni. Az ajándékvásárlás és a nagytakarítás mellett százszámra ’gyártják’ a bócot (buuz). Ez egy jellegzetes mongol tésztagombóc, amit gőz fölött puhára párolnak, és általában marha- vagy bárányhússal töltenek. Fagyasztva is kapható. (Nekem mindig szétfőtt a vízben, a töltelék a víz tetején úszott, mert nem tudtam, hogy gőzölni kell.) A fogyasztása is különleges: előbb érdemes kiharapni a tésztát, kiszürcsölni a levét, csak utána felvágni, mert különben a benne lévő lé mindenfelé elfolyik. Másik specialitásuk a hósor (khuushuur), amit régen zsírban, ma már olajban sütnek, és hússal, fűszerezett burgonyával vagy zöldségekkel töltik. Nagyon finom!Egy alkalommal elmentünk egy hagyományos, messze földön híres mongol étterembe, mert modern főzési technológiákat használnak tradicionális ételek elkészítéséhez. Az épület szürke barakknak tűnt kívülről, de ahogy beléptünk, egészen más világba csöppentünk. Egy népviseletbe öltözött pincérlány kedvesen és udvariasan köszöntött bennünket tökéletes angolsággal. Segítségünkre volt az ételek kiválasztásában, amit megkönnyített a színes fotókkal ellátott menü is. Természetesen a legtöbb étel hússal – abból is a legkiválóbb minőségűből – készült. Magam serpenyős gombás bárányhúst választottam, őszintén szólva kicsit tartottam is tőle a jellegzetes szaga és íze miatt, de a félelmeim alaptalanoknak bizonyultak. Annyira puha volt a hús, hogy szinte elolvadt a számban, az ízlelőbimbóim pedig táncoltak örömükben. Köretet nem kaptam hozzá, volt benne viszont cékla és zöldhagyma. Kenyér helyett egy háromszög alakúra hajtott lepényt szolgáltak fel. Mindezt az ízvilágot tovább fokozta a hozzá kínált finom vörösbor. Csak zárójelben jegyzem meg: Mongóliában a legkedveltebb szeszesital a vodka, amit elég nagy mennyiségben fogyasztanak. A tisztelet és becsület jelképe, a betérő vendéget mindig megkínálják vele. A hagyományos házi készítésű vodka – Shimiin Arkhi – tehéntejből készül erjesztéssel (100 l tejből kb. 13-14 l), enyhén sárgás színű, alkoholtartalma 14-16%. Hideg téli estéken jótékonyan hat az emberi szervezetre, és erősíti az immunrendszert, mondják. Én még nem kóstoltam, de szerintem előbb-utóbb kénytelen leszek, ha nem szeretném megsérteni a házigazdát.Visszatérve az étteremhez, a vegetáriánus férjem sem maradt éhen, mert hús nélküli ételekből is gazdag kínálatuk volt.Még be sem fejeztük az étkezést, egy mongol szakácskönyvvel is gazdagodtunk, amely az étterem saját receptjeit tartalmazza, szép fotókkal illusztrálva. Induláskor a pincérlány készségesen körbevezetett minket. Bekukkanthattunk néhány VIP-szobába is, ahova egy kisebb vagy akár nagyobb társaság elvonulhat, de voltunk olyan teremben is, amely belülről úgy nézett ki, mint egy jurta.Külön érdekesség: az étteremnek saját sörfőzdéje van, és nem az egyetlen a fővárosban.Hagyományos mongol ételeket gyakran eszem az egyetemi menzán is, ahol szintén bőséges a választék. Általában kép alapján döntöm el, hogy mit szeretnék, kapok egy számmal ellátott sárga műanyag kúpot, amit magam elé teszek az asztalra. Amikor elkészül az étel, a pénztáros mikrofonban bemondja a számot, és el kell menni érte. Mivel mongolul még legfeljebb tízig tudok számolni, ezért legtöbbször bambulok az asztalnál, de mindig akad valaki, aki szól, hogy most épp én vagyok a soron. Többféle ételt kipróbáltam már, a kedvencem egy többfogásos menü: húsos káposztaleves, nagy húsgombóc franciasalátával és vegyes savanyúsággal, a desszert pedig a mongol tea. Ez egy sós-tejes ital (suutei tsai), mely télen erőt ad, nyáron pedig pótolja a kiizzadt sót. A teavizet felforralják, beledobják a tetszés szerinti mennyiségű zöld teafüvet, adnak hozzá tejet, vajat és gyakran megkeverik. Mivel náluk a teaivás egy közösségi tevékenység, egyszerre sokat készítenek, nagyméretű üstben, kannában vagy termoszban tárolják. Én nagyon megszerettem, és gyakran teázom tanárkollégáimmal. Másik kedvenc italom a homoktövisből készült ’gyümölcslé’ melegen, amely magas C-vitamin tartalma miatt a hideg napokban különösen ajánlott. Nyáron pedig hűsít. Ha erre járnak, feltétlenül kóstolják meg! Pápai Sarolta Hozzászólások Szupercím: Mongóliában (V.) Sliderban megjelenés: Ki
