A múlt szörnyűséges tükre Chirmiciu András babu 2026. 03. 13., p – 13:54 Hunyad Krónika Végleg bezár a szovjet koncentrációs táborokat bemutató moszkvai Gulág-múzeum, jelentette be február végén az orosz főváros önkormányzata. A szovjet emberiség elleni bűnöket részletesen bemutató múzeum helyén állandó kiállítás nyílik meg, amely a „nagy honvédő háború” idején elkövetett náci bűncselekményeknek „minden szakaszát” bemutatja. Az Oroszországban sokadik ilyen múzeum „a szovjet nép ellen elkövetett népirtás áldozatainak” lesz szentelve, ami „az egyik alapvető irányvonal a hazafias nevelés és a fiatal generációk történelmi oktatásának terén” – jelentette be a moszkvai városvezetés. Végleg bezár a szovjet koncentrációs táborokat bemutató moszkvai Gulág-múzeum, jelentette be február végén az orosz főváros önkormányzata. A szovjet emberiség elleni bűnöket részletesen bemutató múzeum helyén állandó kiállítás nyílik meg, amely a „nagy honvédő háború” idején elkövetett náci bűncselekményeknek „minden szakaszát” bemutatja. Az Oroszországban sokadik ilyen múzeum „a szovjet nép ellen elkövetett népirtás áldozatainak” lesz szentelve, ami „az egyik alapvető irányvonal a hazafias nevelés és a fiatal generációk történelmi oktatásának terén” – jelentette be a moszkvai városvezetés.A Gulag-múzeumot 2001-ben hozták létre Moszkva önkormányzatának támogatásával, a Memorial egyesület, történészek és egykori áldozatok kezdeményezésére. Állandó kiállítása a szovjet táborok történetének 1918 és 1956 közötti időszakát mutatta be. 2024 novemberében az önkormányzat „tűzbiztonsági előírások megsértésére” hivatkozva záratta be. A múzeum, amely 2021-ben díjat kapott az Európa Tanácstól többek között azért, mert életben tartotta a sztálinista megtorlások emlékét, a független civil társadalomhoz kötődő utolsó intézmények egyike volt, amely még működött Oroszországban.A glasznoszty (szólásszabadság) révén Gorbacsov azt remélte, hogy a szovjet társadalom nyíltan megvitatja a szocializmus javítását célzó javaslatokat, kikerülve ezáltal a megcsontosodott és zsigerileg reformellenes pártot. Csakhogy a jövőre vonatkozó reformelképzelések helyett a társadalom a szocialista rendszer korábbi bűneit hozta nyilvánosságra. Volt is mit, valós csontváz-hegyek kerültek elő.1987-től egyre bátrabban göngyölték fel a sztálini terrort. Az újságok milliónyi olvasói levelet kaptak – és le is közölték –, melyekben egyszerű szovjet emberek saját családi tapasztalataikat mutatták be. Kultúrházakban, mozik és színházak auláiban, sőt, még iskolai dísztermekben is kiállításokat szerveztek régi fotókból, levelekből és hivatalos elítélő dokumentumokból. A nyolcvanas évek végén még éltek olyan idős emberek, akik személyesen megjárták a sztálinizmus poklait, beleértve a Gulágot. 1988-ra már erről zengett a Szovjetunió, a múlt feltárása országos dimenziót kapott. Az évtizedeken át mélyen elásott titkok akkor kerültek napvilágra: voltak olyan idős házaspárok, akik csak akkor szereztek tudomást a házastárs gyötrelmeiről, a sztálini terror áldozatai még házastársaik és gyermekeik előtt is eltitkolták mekkora szörnyűségeken mentek keresztül.Szintén 1988-ban kezdődött el néhány történész kezdeményezésére a még élő idősek útmutatásai nyomán a tömegsírok feltárása. Mondani sem kell, hogy ezek is sokkolták a közvéleményt, és még inkább lejáratták a hazugsásai súlya alatt már összeomlóban lévő kommunista rendszert. 1988 őszén több ezer önkéntes múlt-feltáró gyűlt össze Moszkvában, és eldöntötte, hogy összeforrt rendszerbe egységesíti addigi kaotikus tevékenységét. Ennek nyomán alakult meg 1989 januárjában a Memorial egyesület, melynek első elnöke Andrei Dmitrijevics Szaharov béke Nobel-díjas híres szovjet disszidens lett.A Memorial óriási munkát végzett az évek során. Feltárt 411 tömegsírt és 103 emlékművet állított fel a kommunizmus áldozatainak, óriási adatbázist hozott létre lakossági hozzájárulásból a kommunista elnyomás áldozatairól, és számos tettest sikerült beazonosítania, azokat, akik a Gulágba vagy kivégzőosztag elé küldték az áldozatokat! A Gulág 12 millió áldozata közül azonban csak 3 milliót sikerült beazonosítani, és részletesen dokumentálni sorsát! Az archívumokat ugyanis csak rövid időre nyitotta meg Jelcin elnök 1991 és 1993 között. A legtöbb áldozat sorsáról csak részleges információk maradtak fenn, még családtagjaik sem tudják pontosan, mi lett velük. A Gulágot megjárt szerencsétlenek számát sem sikerült pontosan megállapítani. A szám 18 és 50 millió között ingadozik, utóbbi a Gulág-szigetvilág című művében a szörnyűséget elsőként feltáró Nobel-díjas Alexandr Iszajevics Szolzsenyicintől származik.A Memorial tevékenysége nyomán 1999-ben tantárgyként bevezették az orosz iskolákban a kommunizmus bűneiről szóló órákat, október 30-át pedig a politikai áldozatok napjának nyilvánították. 2001-ben több más civil szervezettel együtt és a moszkvai önkormányzat támogatásával létrehozták a Gulág-múzeumot. A Memorial követendő példának szolgált, a 2002-ben megnyílt budapesti Terror Háza moszkvai mintára alakult meg, a romániai Ana Blandiana és Romulus Rusan által 1991-ben létesített Memorialul Sighet pedig még elnevezésében is moszkvai ihletőjére utal.A moszkvai múzeum első igazgatója Anton Vladimirovics Antonov-Ovszeenko (1920–2013) volt, aki megjárta a Gulágot miután a rendszer meghurcolta szüleit. Anyját még 1929-ben tartóztatták le, és 1936-ban hunyt el a Gulágban, az addig piedesztálra emelt apját pedig 1938-ban végezték ki állítólagos ellenforradalmi tevékenységért. Holott 1917. október 25-én (november 7-én) Vladimir Alexandrovics Antonov-Ovszeenko személyesen vezette a bolsevik fegyvereseket az amúgy szinte védetlen Téli Palota bevételére, amit a kommunista propaganda azóta is a „nagy októberi szocialista forradalom” csúcspontjának tekint.A Gulág-múzeum lényegében két évtizedig működött Moszkvában, amíg a Putyin-rendszer be nem zárta. A fejlemény nem meglepő, a Memorial egyesület elleni üldözés nyomán nyilvánvaló volt, hogy a Gulág-múzeum sorsa sem alakulhat másképp. A mai Oroszország nem hajlandó felvállalni szovjet múltjának iszonyatos borzalmait, a Memorial és a Gulág-múzeum pedig éppen annak tükrét jelenti. A Memorial elleni üldözés még 2008-ban kezdődött, eleinte vidéki fiókjainál tartott házkutatásokkal és mondvacsinált ürügyekkel kiszabott pénzbírságokkal. 2014-ben hivatalosan is „külföldi ügynöknek” bélyegezték meg a civil szervezetet, mivel külföldi történészekkel és szakértőkkel is együttműködött, és külföldi kiállításokat is szervezett, noha anyagait és információit kizárólag belföldi forrásoktól, mindenekelőtt a lakosságtól szerezte. Végül 2021-ben az orosz legfelsőbb bíróság elrendelte a Memorial egyesület felszámolását, tagjai külföldre menekültek, óriási digitális adatbázisukkal együtt, ott folytatják tevékenységüket. Több évtizedes áldásos munkájáért a Memorial 2022-ben megkapta a béke Nobel-díjat.Bármennyire is zavaró Oroszország mai vezetőinek, a Memorial munkája megmaradt, az orosz lakosság tudomást szerzett a kommunizmus tengernyi bűneiről. Melyeket ráadásul hivatalosan is elismertek évtizedes tagadás után. Gorbacsov ismerte el a sokak szerint ukránellenes népirtásnak tekinthető 1932–33-as Holodomort, illetve az 1939-es hírhedt Ribbentrop–Molotov-paktum titkos záradékát, melyek puszta létét korábban Moszkva csökönyösen tagadta. Szintén Gorbacsov idején ismerték el, hogy a szovjetek gyilkoltak meg 1940-ben 22 000 hadifogságba esett lengyel katonatisztet, miután fél évszázadik Moszkva mindig a németekre kente a mészárlást. Mondhatni, hogy Gorbacsov ezzel keresztbe tett Putyinnak – ha utóbbin múlna, Oroszország alighanem most is tagadna. A hivatalos elismerést azonban már nem lehet utólag megcáfolni. A feltárt múltat sem lehet letagadni, legfeljebb háttérbe szorítani. Hozzászólások Sliderban megjelenés: Ki
