A karácsony csodája a Máltai Mozgássérült Központban Takáts D. Ágnes babu 2025. 12. 15., h – 18:30 Arad Jelenidő A téli ünnepek közeledtével kicsit megváltozik minden. A fények, a díszek, a dallamok mind azt sugallják, hogy álljunk meg egy pillanatra, és érezzük át az együttlét örömét. Ez az időszak a figyelmesség, a béke, a szeretet ünnepe, amikor a kapcsolatok, a kötelékek különösen fontosak, és a legapróbb gesztusok is értéket nyernek. Ez az az időszak, amikor különösen jó tartozni valahová. A téli ünnepek közeledtével kicsit megváltozik minden. A fények, a díszek, a dallamok mind azt sugallják, hogy álljunk meg egy pillanatra, és érezzük át az együttlét örömét. Ez az időszak a figyelmesség, a béke, a szeretet ünnepe, amikor a kapcsolatok, a kötelékek különösen fontosak, és a legapróbb gesztusok is értéket nyernek. Ez az az időszak, amikor különösen jó tartozni valahová.A kisiratosi Máltai Mozgássérült Központban a karácsony nem csupán ünnepi díszekről és finom ételekről szól, hanem arról is, hogy a bentlakók és a dolgozók együtt teremtik meg az ünnep varázsát: a közös készülődés, az énekek, a sütés és a mosolyok mind részei annak a meleg, befogadó légkörnek, amely itt minden évben újjászületik. Ilyenkor nemcsak a szívek ragyognak, hanem a közösség ereje is érezhetővé válik, és a szeretet lágy fénye mindenkit átjár.A bentlakók karácsonya az együttlétről, a közösségről és az apró csodákról szól még akkor is, ha vannak, akik nem hisznek a csodákban. Kovács Gábor 70 éves bentlakó második karácsonyát tölti a központban. „Örömmel veszünk részt a készülődésben, és mindig várjuk a látogatókat. Szeretem látni az előadásokat, örülök az ajándékoknak, és persze nagyon szeretem az ízletes ünnepi menüt – ezek mind részei a karácsony varázsának itt” – mondja Gábor.A 85 éves Both Rózsika néni így fogalmaz: „Most már a negyedik karácsonyomat töltöm itt. Mindig közösen készülődünk: díszítjük a karácsonyfát, az ebédlőt, énekelünk, és várjuk a kis Jézust. Nagyon szeretem, amikor gyerekek jönnek, az iskolások és óvodások kórusa mindig meghat.Otthon egyedül lennék, és az nem jó, ezért sokkal jobb itt, a közösségben ünnepelni. A kis Jézus elhozza a fényt, és ez ad erőt ebben az időszakban.”Nagy Rózsika, a központ legrégebbi lakója 55 éves, már a 27. karácsonyát tölti itt, és így mesél az ünnepi készülődésről:„Közösen díszítjük a központot, adventi koszorút készítünk, mézeskalácsot sütünk és együtt várjuk a kis Jézust. Izgatottan várjuk ugyanakkor a Betlehemeseket, a Szalbek kórust és a helyi iskolások, óvodások kórusait, valamint a karácsonyi szentmisét, ami különlegessé teszi az ünnepet.Szeretek részt venni a mézeskalács díszítésben, a karácsonyfa díszítésében és a Betlehemi jászol elkészítésében. Bár az otthon nem tudja teljesen helyettesíteni a családot, de a közösség szeretete sokat jelent. Ha lehetne, otthon lennék a családommal, de sajnos ők ilyenkor dolgoznak.Volt, amikor mi Betlehemeztünk, és én Mária szerepét kaptam. Az első karácsonyomat itt nehezen éltem meg, de ma már az Istenbe vetett hit és a remény ad erőt ebben az időszakban. Számomra a legfontosabb, hogy a szeretet átjárja az ünnepet, és a családias összetartás érezhető legyen nemcsak karácsonykor, hanem minden nap.”A központ dolgozói, akik nap mint nap gondoskodnak a bentlakók jólétéről, az ünnepi készülődésben is központi szerepet kapnak. Lévai Erzsébet gondozó 12 éve dolgozik a központban.„A karácsony az egyik legszebb ünnep itt a központban. Alig várjuk, hogy megkezdődjön az adventi időszak, és elkészítsük az adventi koszorúkat. Csak úgy járnak a szorgos kezek, aki meg mozgássérült, az is boldogan vesz részt, mert közben karácsonyi énekeket hallgatunk. És ahogy közeleg a karácsony, úgy gyújtjuk meg a gyertyákat. Már jóval karácsony előtt nekifogunk az előadás szervezésének, a bentlakók elmondhatják karácsony estéjén a kedvenc karácsonyi versüket. Nagyon szeretik a próbákat, ahol megvitatjuk, hogy ki hogyan tudja előadni a verset. Nekünk, alkalmazottaknak, a karácsony dupla ünnep, mert ünneplünk a családunkkal, meg a bentlakókkal, mert ők a második családunk. Karácsony előtt közösen megsütjük a mézeskalácsot, ami szintén ünnepi hangulatot teremt, pláne, amikor az illata átjárja az ebédlőt és a folyosókat. Karácsony estéjén, amikor elkezdődik az előadás, megkondul a kis csengő, amit csak ilyenkor használunk. Mindenki elmondja az ő kis versét, együtt énekelünk magyarul, románul. Felemelő érzés, amikor látjuk a szemekben az örömkönnyeket, mert érzik, hogy ők is fontosak és szeretve vannak, ez mindennél többet ér. Utána elfogyasztják a mézeskalácsot és a finom vacsorát. A legnagyobb erőt nekünk az örömszerzés és a szeretet adja. Egy ölelés, egy kézfogás, egy simogatás, egy mosoly, ez mindennél többet ér. Az, hogy megpróbáljuk számukra pótolni a családot és így mindig új erőre kapunk, feltöltődünk szeretettel, ami a legfontosabb nekik és nekünk is.”Csuhai Franciska szakácsnő, aki 2,5 éve dolgozik a központban, a következőkkel egészíti ki kolleganője elbeszélését:„A karácsonyra való felkészülés már november utolsó napjaiban elkezdődik. Az első és legfontosabb mozzanat, amikor a bentlakókkal közösen megvitatjuk a díszítések előkészületét. Az adventi koszorúk elkészítése minden évben egy rendkívül értékes nap. Mindenki részt vesz, akinek az ideje és az egészségi állapota megengedi. Ezután jön a karácsonyfa-díszítés, valamint a karácsonyi díszkivilágítás felszerelése. A különös karácsonyi hangulat mellett fő szerepet kap a házi krémes, a csodálatosan díszített sütemények, melyek nem csak finomak, hanem a szép díszítéssel mindig mosolyt csalnak mindenki arcára. Ezek a sütik évről évre nagy figyelemmel és odaadással, a szakácsok szívük-lelkük beleadásával készülnek.”Ami a legfájdalmasabb ebben az időszakban az az egyedüllét, a magány. Sokan vannak, akik ilyenkor élik meg a legdrasztikusabb lelki frusztrációt. „Minden egyedülálló megérdemel egy kis kedvességet. Ezt anyagiakban nem lehet mérni. A központban minden nap felelősséget vállalunk nemcsak a bentlakók jóllétéért, hanem a saját lelki békénk eléréséért is. Csodálatos, mikor a bentlakók, a kollégák, az elöljárók elismerik munkánk megterhelő részét. Különösen ünnepek alatt. Karácsony a legszebb, legszentebb, legmeghatóbb ünnep. Ilyenkor jobban odafigyelünk a tálalásra, kis változtatást eszközölünk az ízekben is, pl. az almás pitébe kicsit több fahéjat teszünk, s ha a narancs is dominál, az már egy különlegesség. A levegőben lebeg a felelősség súlya, de ilyen nagy ünnep esetében sokkal jobban oda kell figyelnünk az ünnepi hangulat megteremtésére. Az ima ereje és a Krisztusba vetett hit ad erőt minden akadály legyőzésére” – teszi hozzá Franciska.Ahogy eljön a karácsony estéje, a központ megtelik énekkel, nevetéssel és apró csodákkal. A kis csengő megszólal, a fények megcsillannak a díszeken, és minden arc felragyog. A Máltai Központban a karácsony nemcsak ünnep: ez a szeretet, a figyelmesség és a közösség varázslata.Amikor a gyertyák kialszanak, és a lakók csendben pihennek, még mindig ott lebeg a levegőben a karácsony csodája: a figyelem, az odaadás és a szeretet, amit a Máltai Központ minden egyes lakója és dolgozója szívből ad. „Mindig van egy belső hajtóerő, amely segít, és előre visz” Takács Márta, a kisiratosi Máltai Mozgássérült Központ vezetője 2010 decemberében kezdett az intézményben dolgozni, mint szociális asszisztens. Akkoriban a hagyománnyá vált karácsonyi előadás megszervezése az ő feladata volt. A szerepek leosztását követték a napi szintű próbák. Egy meleg tea, egy kis nyalánkság – a test jólétét szolgálták, és biztosították a jó kedvet, a versek, a karácsonyi történetek felolvasása, a karácsonyi vallásos énekek és nem csak – a lélek gyógyulására szolgáltak – emlékszik vissza Márta.A legszebb a történetben, hogy úgy készültek a bentlakók a kis előadásra, mintha színházi premier lett volna. Tulajdonképpen nekik az is volt, pedig a nézők csak bennfentesek voltak – bentlakók és alkalmazottak. Ilyenkor mindenki felvette a legszebb ruháját, előkerült a tavaszi lakkcipő, a selyemharisnya, a titkos, biztonságos helyre eldugott jó illatú parfüm. „Még mindig tisztán emlékszem az akkor 82 éves Kató néni fekete alapon fehér babos ruhájára, a fekete kardigánjára, a mosolygós arcára, ahogyan izgatottan készülődött napokig, azon gondolkodva, melyik ruháját is vegye fel az előadásra. Jó volt látni és átérezni egy más fajta ünneplés izgatottságát, ami nem a családban történik, de mégis a családhoz tartozik, a máltai családhoz” – mondja Márta nosztalgikus hangulatban. – Mi volt a legnagyobb „karácsonyi csoda”, amit itt átéltetek? – A napokban történt: egy nagyon kedves hölgylakóval bővült a máltai ház, és ez a hölgy mondta, hogy a legszebb dolog, ami vele történhetett karácsonyra, hogy beköltözhetett hozzánk az otthonba. Megelégedettséggel és hálával töltöttek el a szavai. Kimondottan hálás vagyok, hogy a nehézségek ellenére, amivel nap, mint nap találkozunk munkánk során, kívülálló személyek értékelik a munkánkat, és szeretettel gondolnak ránk, szeretettel gondolnak a kisiratosi Máltai Mozgassérült Központra.Egy másik kedves történet, amikor a hozzátartozók december 24-én időt szánnak, és eljönnek megnézni bentlakóink előadását. Ritkaság és csoda! – Hogyan éled meg személyesen a karácsonyt, amikor felelősséged van mások ünnepéért? – Az ünnep megkopik, elfásul egy idő után. S mivel az ember így az év végéhez érve elfárad, már nem sok kedve van a munkához. Volt, amikor csak túl szerettem volna élni ezt az időszakot, megtenni a kötelességemet, mert ez a dolgom. De a legtöbb időszak az elmúlt 15 évben mégsem ilyen volt. Szeretjük a karácsonyt, a karácsonyi készülődést, egy meg nem nevezett izgatottságot ad, talán a csillogás, talán a karácsonyi fények, talán a belénk vetett hit, bizalom, amit várnak tőlünk. Nem tudom, de mindig van egy belső hajtóerő, ami segít, és előre visz. A karácsonyi időszakra való felkészülés az otthonban csapatmunka. Egy jól összeszokott munkatárs-csapat, a hosszú évek során már kialakult mindenkinek a feladata, már tudjuk egymás erősségeit, gyengeségeit, teherbírási képességét. Így átlátható, és biztonságot ad az ünnepi készülődés, ami már november első hetében elkezdődik. Amikor leosztjuk a munkát, én már biztos vagyok benne, hogy mindenki elvégzi azt, amire vállalkozott, vagy ha éppen egy váratlan dolog közbejön, mindig át tudjuk venni a másik munkáját. Néha teher, néha nyomasztó, sokszor stresszes, de a végeredmény mindig örömmel tölt el, hogy nemcsak nekünk, alkalmazottaknak van meg a karácsonyi örömünk, hanem a bentlakóknak is. Ami szem-szájnak ingere, mindent biztosítunk a bentlakóknak. Karácsonyi hangulat, díszítés, csillog-villog a központunk kívül-belül, a finom tradicionális ételek, amelyeket felszolgálnak, a léleknek megnyugvás a szentmise, amit a helyi plébános úr kellő odaadással, türelemmel és hűséggel ad át a bentlakóknak. A legtöbb helybéli és környékbeli előadókat ebben az időszakban fogadjuk. Óvódás, kisiskolás gyermekcsoportokat, különböző felekezeti templomi kórusokat, betlehemes gyermek csoportokat nagy örömmel fogadnak a bentlakók. Nem tagadom, hogy nehéz, mert sajnos elég sok időt és energiát vesz el a készülődés központon belül, de igyekszem megtalálni az egyensúlyt, és kellő időt biztosítani a családomra is. – Mit tartasz a legfontosabbnak a karácsonyi szervezkedésben?– A gyermekkoromból hozott fenyőillatot. A mai napig fontos számomra, a fenyőfa, az angyal hozta karácsonyfa. Lehet az kicsi, vézna, ritka ágú, kicsit tömör, magas, átlátható, vagy éppen dús, tökéletes, nem számít, csak az angyal hozza. Természetesen fontosak az apró figyelmességek, amelyek a fa alá kerülnek, ezért a karácsonyi ajándékok beszerzését már októberben elkezdem. Amihez nem értek, abba nem vágok bele, nehogy önmarcangolásba kezdjek ünnepek előtt, pl. a bonyolult krémes sütemények elkészítését nem vállalom, de szívesen készítünk képeslapot a gyermekemmel a családnak, barátoknak ünnepekre, takarítunk közösen, december elejétől lassan díszítjük a lakást. Az ünnep előtt pár nappal közösen sütünk mézeskalácsot és készítünk kekszszalámit, pásztorjátékra készülődünk a templomba, karácsonyi történeteket olvasunk, és játszunk a karácsonyi plüssökkel. – Mi ad erőt ebben az időszakban? – Azt hiszem, hogy a vágyakozás a szépre, a meghittségre, a nyugalomra, a békére, amit gyermekkoromban átéltem. Mindezt az érzést szeretném továbbadni a gyermekemnek, családomnak, környezetemnek, és igyekszem a központba is bevinni. Hozzászólások Sliderban megjelenés: Ki
