A halál torkából szabadult meg Balta János babu 2025. 10. 24., p – 10:12 Arad Jelenidő Godó Antal 1951-ben Kisiratoson született, ott kezdte el a tanulmányait kiváló pedagógusok irányításával, akikre nagy elismeréssel és szeretettel gondol, köztük Benedek Sándorra, aki manapság közel jár a 100. születésnapjához. Akkoriban a 2500 lelket számlált községben korosztályonként két párhuzamos osztály működött 22-23 tanulóval; az állam nyelvén csak a román nyelvet és irodalmat tanulták. Antal közepes képességű diáknak számított. Godó Antal 1951-ben Kisiratoson született, ott kezdte el a tanulmányait kiváló pedagógusok irányításával, akikre nagy elismeréssel és szeretettel gondol, köztük Benedek Sándorra, aki manapság közel jár a 100. születésnapjához. Akkoriban a 2500 lelket számlált községben korosztályonként két párhuzamos osztály működött 22-23 tanulóval; az állam nyelvén csak a román nyelvet és irodalmat tanulták. Antal közepes képességű diáknak számított. Miután elvégezte a VIII. osztályt, a Vasile Roaită Szakiskolába felvételizett – a matematikát tudta, románul azonban rosszul beszélt, így nem jutott be. Az édesapja a sikertelenség miatt nem bánkódott, hanem a fiát Kürtösre küldte szakmát tanulni egy asztalos kisiparoshoz, Püspök Istvánhoz. Nem véletlenül, mert az édesapja asztalos szeretett volna lenni, csakhogy a szüleinek sok földjük volt, ezért otthon kellett maradnia a földet művelni. Antal viszont azért nem sajátíthatta el az asztalos mesterséget, mert Ceauşescu egy tollvonással felszámolta a kisiparosokat. Akkoriban a mócvidékről szállították helybe a hosszú rönkfákat, amelyeknek a deszkává alakítása úgy működött, hogy az épület udvar felöli részén volt egy jókora lyuk, ahol bedugták a rönkfát, amit a bent felszerelt szalagfűrésszel deszkává alakították. Az egyik oldalát simára, egyenesre vágták, majd óvatosan megfordították. Ha nem kellő óvatossággal tették, elszakadt a vágószalag. Miután deszkává alakították, két évig szárították, közben gyakran megfordították, hogy mindenhol egyenletesen kiszáradjon. Miután lassan teljesen kiszáradt, ajtókat, ablakokat készítettek belőle. A méretre készített ajtók, ablakok pontosan passzoltak a helyükre. Manapság gyorsan szárítják, noha a fa még sokáig dolgozik.Az asztalosműhely jól működött, de karácsony előtt a mester behívta az irodába és közölte vele: Anti, januártól ne gyere munkába, mert újévtől megszüntették a működési engedélyt. Antalnak tetszett az asztalos munka, de tulajdonképpen más vágyai voltak, a villanyszerelés és az automatizálás érdekelte. A megszerzett asztalos tudománya is nagy hasznára szolgált, mert később, a méhkaptárokat maga készítette el. Miután megszűnt az asztalosműhely, apja ösztönzésére, matematikaórákat vett és bejutott a szakiskolába. Oda eredetileg a villanyszerelő szakmára szeretett volna felvételi vizsgát tenni, de a szülei féltették a villanyáramtól, nehogy az agyoncsapja, ezért a lakatosokhoz felvételizett. Lakatos oklevelet szerzett, később azonban átment a villanyszerelőkhöz. Amikor Aradra került, rosszul beszélt románul, sok mindent nem is értett, ezért elment az iskola könyvtárába, ahol meglepődött, milyen sok magyar szakkönyvet talált, amelyeket elolvasott, és jól megismerte a szakmáját. Románul azonban rosszul beszélt, ezért a legtöbbször 5-ös osztályzatot kapott. Miután a szakiskolát elvégezte, hamarosan nagyon jó helyet talált az Electrometal gyárban, ahol a főgépész műhelyben mindenfajta gépet javítottak, s ahol szalagmunkára fogták. Mivel nem tetszett neki a munka, megkereste Molnár András mestert, akinek elmondta: karbantartó munkát tanult, ezért nem szeretne szalagmunkában dolgozni. A mester azonnal megbízta egy bonyolultabb munkával, amit hamar és kiválóan végrehajtott, ezért kijelentette: Anti, rendben van, jöhetsz hozzánk! Amikor megmondta az akkori főnökének, az nem akarta elengedni, ezért elment az igazgatóhoz, aki jóváhagyta az áthelyezését. Akkoriban Aradon repülőmodellezéssel is foglalkoztak, olyan vitorlázó repülőket gyártottak, amelyeket repülővontatással emeltek a magasba, majd mérték, mennyi ideig marad fenn. Antalt azonban csak az elektrotechnika és a villamosság érdekelte, amit az akkoriban működött népi egyetemen (universitatea populară) sajátított el. Ott közreműködött két magyar tanár, akik a rádió- és a televízió-javítást tanították, s ez Antalt nagyon érdekelte. Az édesapja vásárolt egy Temp 7-es márkájú, orosz gyártmányú drága televíziót, amihez két évig gyűjtötte a pénzt, majd Aradról lovas kocsival szállította haza, Kisiratosra. Három hónap múlva azonban elromlott a készülék, ami még a jótállási időszakban volt. Amikor a szülei kimentek a mezőre kapálni, Antal kibontotta, és megjavította. Az apja hazaérkeztekor azon morfondírozott: honnan szerezzen egy akkoriban használatos Molotov teherautót, amivel a tévét bevihetné Aradra. Erre Antal bevallotta: nincs szükség rá, mert már megjavította. Az apja meglepődött, hogy valóban működik, majd megkérdezte, mit csinált vele. Nem volt értelme elmagyarázni, mi volt a baja, fontos volt, hogy működött. Utána a faluban elkezdte amatőr alapon javítani a rádiókat és a televíziókat, hamarosan a fél falu készülékét ő javította. 25 éves korában megnősült, és Aradra költözött, hét végeken a feleségével rendszeresen hazalátogattak, és szemügyre vette a szüleinél vagy a felesége szüleinél vezetett névsort, amit az elromlott készülékekről vezettek. Kisiratoson akkoriban minden házban magyarok laktak, akikkel elbeszélgetett, közeli kapcsolatba került. Manapság azonban, ha végigmegy az utcákon, nagyon sok idegennel találkozik. Amikor Aradon házat vásároltak, nem tudták magukra íratni, mert nem volt városi igazolványuk, ezért ideiglenes, kézzel írott adásvételi szerződéssel történt az átíratás. Antal szüleinek a központban volt egy nagy házuk, a határban egy tanyájuk, ahol tartották a lovakat, az apja ott méhészettel is foglalkozott, de jött a háború, majd beköszöntött a kommunizmus, felszámolták a tanyákat, elvették a földeket és a gazdagabb embereket kényszermunkára hurcolták. Páter Godó Mihály meghurcoltatásaA nagybátyját, páter Godó Mihályt is elhurcolták, és bezárták, 12 év után akkor szabadult ki, amikor Antal 16 éves volt. A páter megírta Antal apjának, hogy hazajön, valaki várja az aradi vasútállomáson. Az apja megkérte Antalt, hogy menjen el az állomásra és várja a nagybácsit! Amikor elindult, azon aggódott, hogy nem ismeri majd meg és mit mondjon majd neki olyan hosszú börtönbüntetés után. Amint az aradi állomáson várakozott, odalépett hozzá egy idősebb ember, tele vitalitással, majd megölelte mondván: Megismertelek, látom a homlokodon, hogy Godó vagy. Felszálltak a vonatra, és egész úton beszélgettek, amikor Kürtösre értek és leszálltak, Antal rádöbbent, hogy a zakóját a vonaton felejtette. Visszamentek érte, de a vonat már elment. Semmi baj, mondta a nagybácsi, majd bement az állomásfőnökhöz, és megkérte: telefonáljon Sofronyára, hogy a jelzett fülkében van egy kabát. Láss csodát, másnapra megkerült Antalnak a kabátja. P. Godó Mihályon ránézésre meglátszott a kiemelkedő karizmája. Amikor Herkulesfürdőn és a környékén található 3-4 faluban papként szolgált, megfigyelés alatt tartották, a telefonjába beszerelték a lehallgatót. Az úgy történt, hogy kikapcsolták a telefonját, ezért elment a központba bejelenteni a meghibásodást. Erre kijött hozzá két szakember, akik beszereltek két vezetéket, az egyik mikrofonnal volt összekapcsolva. Addig hallgatták a telefonbeszélgetéseit, mígnem letartóztatták, két és fél évig fogva tartották azzal együtt, hogy komoly terhelő bizonyítékokat nem tudtak róla felmutatni. Antal fiatalemberként többször járt nála, olyankor csomagot is vitt, amiben élelmiszer volt. Fiatalon a páternek fekete göndör haja volt, Herkulesfürdőn egy román asszony a szemére is vetette: nem szégyelli magát pap létére, hogy fodrászhoz jár a haját göndöríteni… Páter Godó Mihály idős korára teljesen megkopaszodott, bekerült a szentannai idősek otthonába, ahol egy közismert román ember is lakott, akit a felesége társaságában megkeresett Dorel Zăvoianu, a „magyarfaló” újságíró. A páter nem tudta megállni, hogy meg ne keresse, és diplomatikusan megmondja neki, mennyire visszataszító embernek tartja. A szerzetes a szobájában minden reggel megtartotta a szentmisét, azon a napon is, amikor meghalt, imádkozás közben lebukott. Az emberek kívülről meghallották a puffanást, bementek hozzá, feltették az ágyra, de hamarosan elhunyt. TévéjavításGodó Antal fiatal korában a gyárban a főnököknek, továbbá mindazoknak, akik megkérték, megjavította a televíziójukat, a rendszerváltás után engedélyt váltott ki, félnormás működéshez, tévéjavításra. Mivel sok munkája került, Aradon, a Poetului utcában egy ház udvarán lévő különálló szobában tévéjavító műhelyt nyitott. Sok munkája volt, ezért kilépett a gyárból és teljes munkaidőben javította a tévékészülékeket. A rendszerváltás után Nyugat-Európából, főként Németországból sok televíziót hoztak az országba, Aradra is, így aztán egyre több munkája volt.Amikor az édesapja nyugdíjba vonult, Antal vásárolt neki két család méhet kaptárokkal együtt, és kivitte Kisiratosra, hogy legyen egy hasznos elfoglaltsága. Az apja azonban belefáradt a kollektivizálás megpróbáltatásaiba, nem volt kedve a méhészkedéshez, ezért Antal Aradon elvégzett egy méhészkurzust, hogy maga foglalkozzon velük. A legjobbkor tette, mert a kaptárokban már nagyon kevés méhecske volt. A családjával együtt hétvégeken kimentek Kisiratosra, ahol a visszakapott termőfölddel, de a méhekkel is sok munka volt. Szeretett velük foglalkozni, mert a természet harmóniájában dolgozhatott. Vásárolt egy robogót és rendszeresen kijárt a faluba, ahol otthon érezte magát, hiszen fiatalkora óta befogták a munkába, ezért megedződött. Nemcsak ő, hanem a falubeliek is tavasztól őszig mezítláb jártak. Aki cipőben akart futballozni, azt be sem vették a csapatba. Addig motorozott Kisiratos és Arad között, hogy megfázott, bekerült a kórházba. Egy idő után azt érezte, hogy nem fájnak annyira a lábai, mert a méhekkel végzett munka során elkerülhetetlen a méhcsípés, ami jótékony hatású. Fokozatosan felnövelte a méhcsaládok számát, manapság 150 család méhet gondoz, a napokban fejezte be a teleléshez szükséges munkálatokat. Minden családnál meghagyott annyi mézet, ami tavaszig elég lesz nekik. A kaptárokat is felkészítette a hideg időszakra, vatelines anyaggal takarta be őket, ugyanakkor oktálsavas kezelést is alkalmaz, hogy ne károsodjon a méznek a minősége. Égéses balesetA méhekkel végzett munka közben, Antal véletlenül megégett, 50 százalékos égési sérüléseket szenvedett, a kórházban három hétig az intenzív osztályon feküdt élet-halál között. Nemcsak a külső égés miatt, hanem azért is, mert beszívta a forró gázt, a röntgenfelvételen a tüdeje úgy nézett ki, mint egy megrögzött dohányos emberé, noha soha nem dohányzott. Meg is kérdezte tőle az orvos: dohányzik-e, mert a tüdeje olyan fekete, mint egy megrögzött dohányosé. Ugyanakkor a nyakán és a mellén, valamint a lábán is olyannyira összehúzódott a bőr, hogy nem tudott járni, a kezével nem tudott fogni. Talán az volt a legrosszabb, hogy ahányszor kötözésre kellett mennie, a kötszer beleragadt a sebeibe, cserekor a sebeket újra feltépték. Két hétig szinte semmit nem tudott enni, mégis felépült. Bizonyára azért is, mert mintegy 25 éve vegetáriánus. A szemével háromszor került kórházba, ami szörnyű állapot volt, hiszen elektronikával foglalkozott. Elment az orvoshoz, aki felírt neki valami szemcseppeket, amitől a pupillája kitágult, ezért továbbra sem látott rendesen. Amikor harmadszor is beutalták a kórházba, nagyon kétségbe volt esve, de szerencséjére bement a Tulipán Könyvesboltba, ahol talált egy könyvet, amelynek a címe: Tökéletes látás szemüveg nélkül. Akkoriban az orvostudomány még nem járt ott, hogy szemműtéteket végezzenek, ezért elment egy naturistához is, aki azt ajánlotta: változtassa meg a táplálkozását és az életmódját, mert valaki, aki hasonló helyzetben volt, eljutott oda, hogy szemüveg nélkül tudott olvasni. Utána beiratkozott egy jógaiskolába, ahol a keleti tanításokat és a vegetáriánus életmódot oktatják. Nem lacto-vegetáriánus, hiszen tojást és tejtermékeket rendszeresen fogyaszt. A jógaiskolában azt tanítják: ahhoz, hogy csirkehúst fogyasszunk, megölnek egy csirkét, tehát a táplálkozásért, egyfolytában ölik az állatokat. Az Evangélium nem azt mondja: ne ölj embert, hanem ne ölj! Rájött, hogy a vegetáriánus életmódnak nagyon sok előnye van. A felesége nem vegetáriánus, de nagyjából úgy főz, ahogyan a férje táplálkozik, ezért nem merülnek fel komolyabb gondok. Sokat kirándulnak, méhészkednekAntal manapság a 75. évében jár, de 150 család méhet gondoz. Tavasszal, amikor nyílnak a vadvirágok, Pádişra szoktak menni, de nyáron is sokat kirándulnak, a tengerparton is jártak. Ott a felesége is nagyon jól érzi magát, a Techirghiol tó vize annyira sós, hogy szinte nem lehet alámerülni, bekenik magukat az ottani fekete iszappal, a másik oldalon van a Fekete-tenger, amiben megfürödnek. Mindketten vallják: az aktív, dolgos nyugdíjas években az egészség érdekében szükség van az ellazulásra, a pihenésre is. Véleménye szerint, az idősebb embereknek egészségük megőrzése érdekében sokkal többet kellene mozogniuk, gyalogolniuk, lehetőség szerint kocogniuk is. Egyik idős ismerősének azt ajánlotta: vásároljon magának egy kutyát, hogy rendszeresen sétáltathasson. Az előbb csak legyintett az ötletre, de a közelmúltban találkozott vele, és boldogan újságolta: vásárolt egy kutyát, rendszeresen sétáltatja, azóta nincs szüksége altatóra, gyógyszerre, a rendszeres mozgás jóvoltából sokkal egészségesebbnek érzi magát. Hozzászólások Szupercím: GODÓ ANTAL példaértékű életmódja Sliderban megjelenés: Ki
